Van valakinek hasonló története?

Kicsit hosszú a sztori.14 éves voltam kb.Tetszett egy srác ahogy lenni szokott.Egyik barátnőmnél voltam,őszibarackot ettünk aminek a magját kidobtuk az ablakon.Odament az ablakhoz és hirtelen mondta, hogy nézzek ki én is milyen jó pasi van a szomszédban.Nem sok kedvem volt , de végül kinéztem.Ennyi.Onnan

tól mondhatom kissé megváltozott az életem.Azóta is bánom, hogy kinéztem az ablakon.Elfelejtettem rögtön azt a másikat.Csak messziről láttam beszállni egy autóba. Ő nem láthatott.

Nem is értem pillanatok alatt történt. Egyaszerűen tudni akartam ki ő!Ki is derült pár percen belül miután elment.Fél évre rá megtudtam a telefonszámát(nem én hívtam fel)Ráírtam és visszaírt és ez így ment 2 és fél éven keresztül kisebb megszakításokkal.( amikor nem volt pénz a kártyámon:))Milyen kis bolond voltam.Jó pár dolgot megtudtam róla.Én meg magamról alig írtam értelmes dolgot.Hanem csupa hülyeséget így visszagondolva.azt akartam, hogy viccesnek találjon és majd találkozunk stb..De persze nem lett belőle semmi.2 évvel volt idősebb nálam.Közben lett barátnője aztán mégsem.Akkor már nem igazán írt.Csak én "zaklattam"így utólag visszagondolva.Egyszer írta is , hogy ne zaklassam.De nem vettem a lapot:)Kis 14-15 évesen tapasztalatlan voltam. De nem értem miért nem kérdezett rá sosem, hogy találkozzunk? nem volt kíváncsi arra, hogy ki írogat neki?Volt olyan, hogy elmentünk egymás mellett egy -egy alkalommal.Talán akkor kellett volna leszólítanom.De elég félszeg voltam akkoriban főleg vele kapcsolatban féltem, hogy nem akarna megismerni.Persze ennyi év távlatából tudom miket nem csináltam jól.Biztos sok hülyeséget írtam.Nem tudtam magam felnőtt módjára kifejezni, de hiszen nem is voltam felnőtt.:)Már nem is nagyon írtam neki mikor 2007-ben egy rendezvényen újra láttam.Csak azt az alkalmat vártam, hogy láthassam.Nem tudom mit vártam.Akkoriban a csajok bátorítottak engem, hogy szerintük lenne esély az ismerkedésre személyesen is.Úgy gondolták szimpatikus vagyok neki külsőre.Ezért elhatároztam, hogy írok neki egy postai levelet.Ebben többek között leírtam, hogy hogy nézek ki milyen ruhában voltam akkor stb...meg felesleges érzelmi fröccsöt, már ahogy emlékszem.Küldtem hozzá rajzot róla, amit ha meglátnék most nem tudom sírnék-e vagy nevetnék!:(:)Nem is tudom miért gondoltam, hogy kapok rá választ. 2007 ősze, hát igen elég nehéz időszak volt.Felébredés egy hosszan tartó álomból.Úton a felnőtté válás felé.Persze nem akartam látni.kerültem, ahogy tudtam. Más vonat meg ilyenek.De volt amikor nem kerülhettem el a találkozást nem is egyszer. Csak elmentünk egymás mellett,nem is mertem a szemébe nézni.Úgy éreztem, ha látom az arcát nagyon megviselne.Így könnyebb volt nekem.Kb 4-5 éve nem is láttam már.Van egy két éves kapcsolatom ezelőtt volt egy szintén 2 éves kapcsolatom.Meg előtte is volt még 2009-ben 4 hónapig.Meg voltak akik tetszettek de nem lett belőle semmi.De egyik sem hagyott olyan űrt bennem mint az az egy. Mostanában gyakran eszembe jut és kérdések fogalmazódnak meg bennem, amikre nem kaptam választ sosem.pl.Vajon tudta már azelőtt, hogy ki vagyok mielőtt elküldtem a levelet? Vagy csak akkor tudta meg? Tudom ,hogy voltak közös ismerősök.Attól tartok ezek a kérdések mindíg bennem maradnak válaszok nélkül.Holott eltelt 11 év azóta,hogy először megláttam.Kíváncsi vagyok mi lehet vele, hogy megy sora.De mégsem akarom tudni.Érdekes dolog ez.De élem az életem és van párom.Csak néha az jut eszembe hogyha most találkoznék vele először talán másképp alakulna minden.Ő az egyetlen akinek a nevét nem merem azóta sem beírni a keresőbe. Mostmár másképp gondolkodok, de ez sajnos nem változtat a múlton.Utólag okos az ember. De tanultam belőle és erősebb lettem.Talán rossz volt az időzítés.:)