Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Bennetek fogalmazódott meg már hasonló? Végül is ki számít elég jónak?
Nyilvánvalóan az eddigi rossz tapasztaltaim a csalódások beszélnek belőlem, most megismerkedtem egy olyan lánnyal aki az igazi is lehetne, szeretem, DE!
És ha ott van az a De akkor nem is igazán szeretem mondhatnátok... Bár ez szerintem csak a rossz tapasztalataim miatt beszél belőlem. Szóval úgy érzem szebbet is találhatnék... Talán az beszél belőlem, hogy az exeim csak úgy eldobtak és én miért ne tehetném akár meg... Most nincs senki a láthatáron de mondjuk ha majd akadna valami csinosabb vonzóbb nő...
Mindenben jobbat akarunk, szebb kocsi, nagyobb ház, jobb életkörülmények, több pénz, nyaralások stb...
Párkapcsolat terén is nekem ez a tapasztalatom, mindig a tökéletesebbet keresik nem?
A külső vajon ennyire felülírja a belső értékeket? Én miért maradjak ha korábban engem is megpróbáltak jobbra váltani? Pedig nem voltak nézeteltérések, nem ilyen miatt ért véget... Én szeretem komolyan, de szerintem tudnék mást is szeretni, millió csinos lány van, évente bele tudnék szeretni egy másik szép lányba...
Én úgy álltam az első kapcsolatomhoz, ásó, kapa nagyharang, egy igazi hősszerelmes voltam, de mára a nők ezt megölték bennem...
Most itt vagyok 26 évesen, és nem tudom, hogy kivel akarom leélni az életemet.
A kérdés jogos. Honnan tudom hogy ez az autó nekem megfelelő? Kigondolom hogy mire kell, és használom mindaddig míg be nem döglik, vagy más funkciójú nem kell. Hozok egy döntést, viszonylag rövid távra, hiszen több funkció lehet előnyösebb a későbbiekben. Viszont dönthetek úgy is, hogy minden a jövőben lehetséges elképzelésemnek megfeleljen. Aztán jönnek ki újabb modellek amik ugyanazt tudják mint az enyém, de szebbek, jobbak. Lecserélhetem, de nem használom ki a plusz dolgokat, mert nincs rá szükségem. Vagy igen van, és Örülök hogy szebbet és jobbat választottam.
A párválasztás is hasonló. Igen, lesz majd szebb, jobb, kedvesebb. Csak a döntéseden múlik hogy maradsz a választottaddal vagy sem. A kémia az új felé fog húzni. Csak a döntés van. Amit meghozol és kitartasz, vagy nem.
Te tényleg nem vagy szerelmes és nem is szereted ezt a lányt. Tetszik neked, valószínűleg a jelleme is szimpatikus, de ennyi.
Az érzelmek nem így működnek. Sajnos elmagyarázni nem tudom, amíg neked a szerelem, a szeretet ennyire a külsőre vonatkozik.
Azzal meg ne mentegesd magad, hogy jaj, mert megölték benned, mert ez sem így működik.
Csak az a baj, hogy tényleg ritka az, hogy igazán meg tudunk szeretni valakit és ehhez amúgy is idő kell.
Ne keverjük a szerelmet a vonzalommal és a szimpátiával, mert ez egy sokkal mélyebb érzelem.
Na ezért maradtam 25 éves koromra is egyedül mert nem adtam esélyt azoknak a férfiaknak akik nem vonzodtak most lehet megszólni hogy válogatok de mért vernék át valakit aki kicsit sem hoz lázba...nem bántam meg, megismertem azt aki nekem tökéletes mindenhogy, neki meg én vagyok kevés de ezt be is látom hisz ő tökéletes (nekem). Ugyhogy a legjobbat érdemli én meg nem vagyok elég jó. (bár ez a maximalista személységemből adódóan mindig igy marad...)
Sztem ha most ugy érzed h jó vele legyél vele, ki tudja lehet ő előbb dob téged, sose tudhatod...
Nagyon hasznos hozzászólásokat írtatok köszönöm :)
Akik a szerelmet firtatják, azok még vagy nem csalódtak az életben eleget, vagy esetleg kapcsolatuk se volt, csak plátói érzések.
Egyébként, az hogy ki az igazi egy életre szól vagy sem, egyébként se 1 hónap alatt derül ki, hanem akár évek is kellenek, mire rájössz, valami plusz esetleg hiányzik.
Engem pl a legelső kapcsolatomban megcsaltak, megbocsátottam, mert első szerelem volt, és elvakult voltam, aztán későbbiekben mégis ő dobott...
De tudjátok mit mondok, igazság szerint nem bánom, mert voltak gyönyörű pillanataink ami a mai napig bennem élnek, sok szépre emlékezhetek...
Szóval erre a kérdésre visszatérve, majd az idő eldönteni, talán ez a helyes válasz, addig meg élvezzük amíg tart...
Ugyan akkor őszinte leszek, anyám elvált a párja 43 éves soha nem volt családja, gyereke sincs szeretett volna, de már valószínűleg úgy se lesz, anyum nem akar, és ha talál is mást idővel, valószínűleg ez a vonat már elment...
Én még jóval fiatalabb vagyok, de most úgy érzem meg kell becsülni azt ami van. Lehet nem ő a legcsinosabb, de én se a legsármosabb férfi vagyok a földön, és mit érnék egy újabb féléves kapcsolattal valami kirakatbabával...
Ha visszagondolok rá, előző barátnőm se volt túl szép, nem is értem hogyan szerettem belé... De volt valami megfoghatatlan ami idővel a barátságot szerelemmé kovácsolta... Na most is valami hasonlót érzek...
Szerintem ez egy olyan döntés, ami idővel megfogalmazódik egy párkapcsolatban. Vagy nem. Van, aki egész élete folyamán sem jut el oda, hogy egy adott ember mellett szeretne élni halálig. Van aki az első mellett megragad.
Ez van, mindenki más.
"Én szeretem komolyan, de szerintem tudnék mást is szeretni, millió csinos lány van, évente bele tudnék szeretni egy másik szép lányba..."
Aki így gondolkozik, még életében nem szeretett.
Igen, felmerült ilyen bennem is kamasz koromban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!