Ennek ellenére lehet valaki boldog?

Ha a nő táplálja magában ezt az érzést, akkor nem lesz maradéktalanul boldog. Ugyanakkor az ilyen nagy szerelmekkel vigyázni kell, mivel nem feltétlenül vannak megalapozva. Értsd: idealizálsz valakit, akivel lehettetek volna egy pár, de nem lettetek. Nem tudhatod, milyen lett volna mellette valójában. Így meg végképp nem érdemes gondolni a dologra.

Csak a ő fejében létezik az "élete szerelme", ugyanis ha lett volna konkrét esély, hogy ők együtt legyenek, akkor együtt is lennének.. Bármi miatt nem lettek egy pár, az azt jelzi, hogy nem voltak egymáshoz valók, valami más fontosabb volt. Ráadásul ha az ember olyan kapcsolatban él, ami nem teszi boldoggá, hajlamos idealizálni azt a másikat, holott nem véletlen, hogy nem vele kezdett közös életet. Nem a múltban kell élni, hanem a jelenben, az idealizált férfit elfelejteni, és a jelenlegivel felpezsdíteni a kapcsolatot, vagy kilépni belőle. Aki akar, az tud boldog lenni, de le kell számolni hozzá azokkal a dolgokkal, amik visszahúznak. Ilyen pl. a "mi lett volna, ha.." és társai.

Így még inkább tudnod kellene, hogy nem ő az igazi, hiszen különben vele is maradtál volna.. Egyébként az idealizálást nem azt jelenti, kitalálsz egy személyt, hanem azt hogy idővel hajlamos vagy elfelejteni a hibáit, és egyre fantasztikusabbnak látod őt, idővel már olyannak emlékszel rá, amilyen soha nem volt, és még csak nem is hasonlít arra az emberre, akit valójában ismertél. A testét "megtöltöd" számodra tetszetős tulajdonságokkal.