Hogy lehet, hogy még ezek ellenére sem vagyok boldog?

Sokáig csak az elutasításokat kaptam az összes lánytól, meg olyan is volt, hogy a lány, akinél bepróbálkoztam konkrétan kimondta, hogy ronda vagyok és kigúnyolt, csúnyán lekoptatott, megalázott én mégis folyton próbálkoztam tovább és azért többnyire csak azt kaptam, hogy van barátjuk, ők nem ismerkednek, menjél más lányokhoz, de legalább csináltam és nem mondhatom azt, hogy nem tettem meg a kezdő lépést egy barátnő felé. Aztán túl sok fájdalom, elutasítás gyűlt össze, így egy időre abbahagytam a lányok leszólítgatását, áttértem viszont a netes ismerkedésre, ahol szintén az elutasításokat, illetve két lánytól azt kaptam meg, hogy ronda vagyok, szóval itt is folytatódott a fájdalmas, szomorú küzdelmem azért, hogy végre lehessen egy barátnőm nekem is, ahogy másnak is. Persze sokan könnyebb helyzetben vannak, mert jobb testi, arcbeli adottságokkal vannak megáldva, mint én, de semmi gond, a sok csajozási tanácsot fejben tartva észrevettem, hogy folyamatosan fejlődtem és egyre sikeresebb lettem a csúnyácska vagy átlagos külsejű lányoknál, aztán hirtelen beindult a dolog, azt vettem észre, hogy egyre több lány keres magától is facebook-on és fura mód olyan is volt, hogy ismeretlen lányok helyesnek tartottak, ami külön fura a néhány lerondázás után, amit kaptam az eddigi életemben. Végül már olyan szinten voltam, hogy nem is nagyon kellett erőlködnöm és csúnya vagy átlagos lányok akartak engem megszerezni maguknak és bizony most épp ennek egyik eredménye, hogy jelenleg van egy lány, aki egyértelműen engem akar, vele már a netes ismerkedés után találkoztam is többször is, csók is megvolt, de sajnos nekem ő arcra nem az esetem és azt hittem, hogy idővel ez majd biztos változni fog, de valahogy nem vágyom már rá, pedig eleinte még nagyon felpörögtem, hogy végre egy lány, aki első randi után maga mondja ki, hogy akar máskor is látni. Én most úgy érzem, hogy bűnös, rossz ember vagyok, mert nem tudok hozzá vonzódni, folyton más lányokra vágyomn, akik viszont jellemre romlottak vagy még teljesen ismeretlenek a számomra, de legalább szexuálisan megmozgatnak, míg ez a lány sajnos egyáltalán nem az esetem külsőre, pontosabban csak arcra, mert testre meg jellemre egész rendes és tényleg akar engem, már egyre durvább jeleket ad. Az a baj, hogy olyan lány, aki külsőre és jellemre is vonzó lenne a számomra szerintem nem létezik vagy a nagyon jó pasiknak van csak esélye náluk, így most olyan kényszerhelyzetben vagyok, amiben nem igazáőn tudok dönteni sem. Más csúnya fiú örülhetne, ha van lány, aki ránéz egyáltalán, bár van, aki szerint én nem vagyok csúnya, én akkor is mindig úgy éreztem magam, mintha a világ legrondábbjai közé tartoznék, talán a néhány lerondázás, gúnyolódás is szép, de egoista, beképzelt, érzéketlen lányok részéről az oka ennek, de lehet alapból ilyennek látnám magam, akkor is, ha nem rondáztak volna le páran.

Csak azt nem értem, hogy miért nem vagyok boldog, amikor midnig is barátnőt szerettem volna és én magam kezdtem el direkt a jellemre koncentrtálni a külső helyett, hiszen sejtettem, hogy egy csúnya vagy átlagos külsejű lánynak nagyobb szíve leeht, mint egy szépnek, de azt nem gondoltam, hogy végül magam is egy felszínes szörnyeteg leszek, aki nem tud vonzódni egy csúnya lányhoz,hiába kedves meg rendes vele. Utálok ilyen szörny lenni, lehet meg is érdemlem, hogy egy lánynak sem kellek, aki nekem bejön külsőre. :/