Anyam teljesen kiakadt. Most hogyan tovabb?

Jó hallani ilyen történetet is! :) Gratulálok nektek! :) Látom megéri küzdeni!

Mondjuk engem se zavar az, h ki mit fog mondani/gondolni, mert mindenkinek jogában áll azt tenni amit akar.

A vita során anyu csak csupa negatív érvekkel tudott előhozakodni, hogy nem 1 ismerőse van aki elvált, gyerekes szülő és a későbbi párjukkal ezmiatt mennyi vita volt köztük. De egyet se említett, aminek a "vége" happy end volt. Mert nem kevés olyan ismerőseink is vannak... Szóval ő pozitívumot nem tudott kihozni ebből, csak a rosszat látja benne. "Sajnos" nekem még min. 2 évig tanulnom kell (amit remélem átvészelek) és utána be szeretném fejezni a sulit és jövőt kezdeni!

A vita során anyámék nagyon durva dolgokat mondtak, ami miatt én szégyellem magamat (pl. apum, h ő úgy elteszi a barátomat lábalól, h a KÖLKE árva marad...)... Nagyon szánalmasnak gondoltam. Szerencsére én önfejű vagyok és dacos, szóval tudják, h nem tudnak lebeszélni róla és akár megszökni is képes vagyok. A tegnap előtti vita óta nagyon nagy a csend, másnap mindenki úgy bezsélt velem mintha mi sem történt volna, mintha semmi "problémájuk" nem lenne. És ma sem változott a helyzet;minden rendben van. Picit félek, h ez talán a vihar előtti csend, de reménykedek, h inkább az utáni.

Lenne viszont egy kérdésem: A barátom most fog hazajönni kórházból és szeretném meglátogatni. Félek, h ha bejelentem, h elmegyek hozzá, akkro "nem fognak elengedni", annak ellenére, h 21 éves vagyok... Olyankor mit kellene tennem..? :(