Hogyan élhetném meg a szerelmet? N

Sok csalódáson vagyok túl, jelenleg friss kapcsolatban, és egyszerűen nem merek utat engedni az érzéseimnek.

Külön-külön minden megvan, ami szerintem a szerelemhez kell: vonzódom a barátomhoz, működik köztünk a kémia nagyon; emberileg nagyon szeretem és tisztelem (ismertem már azelőtt is, hogy összejöttünk), tetszik a gondolkodása, a személyisége, az életmódja; jól érzem magam vele - igazából még soha senkivel nem éreztem ilyen jól magam -, vágyom a vele töltött időre, az érintésére; megvan bennem a szándék, a döntés, hogy akkor mostantól VELE szeretném megpróbálni (pl. töröltem magam az összes társkeresőről, ahol regisztrálva voltam).

Nagyon jól működik a kapcsolatunk, mindent meg tudunk beszélni, teljesen azonos hullámhosszon vagyunk. Folyamatosan érezteti, hogy vonzódik hozzám, hogy fontosnak tart, hogy értékel.

A legutóbbi igencsak jól sikerült randink után mégis úgy jöttem haza, mintha szakítottunk volna... szomorú voltam, pedig két méterrel a Föld felett kellett volna lebegnem. Évek óta nem volt senkim, előtte pedig csak rossz kapcsolataim, és most nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel. Szeretnék teret engedni az érzéseimnek, de valahogy nem megy, van bennem valami gát...

Volt már valaki ilyen helyzetben? Hogyan lehet ezen túljutni?