Miért élnek az emberek monogám kapcsolatban?

Tudom hogy sokakat megbotránkoztat a téma? De megkérdezném: ti hogy álltok ezzel a témával kapcsolatban?

Én mindig is képtelen voltam a szerelemre, vagyis legfőképp olyanokért rajongtam akiket nem kaptam meg, ugy nem, csak a szexre... És bevallom őszintén mindig azokkal élveztem csak a szexet akikkel csak erről szólt a kapcsolat...

Lehet velem van a probléma, nem tudom, bár szerintem sokan vannak igy mint én.

Természetesen én is mindig a komoly kapcsolatokra vágytam, de azok egy idő után nagyon unalmassá váltak. Ösztönösen vágytam az izgalmakra, a szenvedélyre, amit a páromból már hiányoltam.

Jelenleg is van egy párom, egy gyermekünk is van már és természetesen szeretem őt, de elvágyodom... Egy másikhoz, konkrétan egy személyhez aki már 5-6 éve része az életemnek és akivel mindig szikrázott köztünk a levegő. Még most is. Csak szexeltünk, sose lett belöle komoly, ugyis tudom hogy csak ezért vágyom rá...

De mégis rá vágyom, az ölelésére, a csokjára az illatara, a "szerelmére"...

De! Nem teszem meg mert párkapcsolatban élek, a fiam apjával akit nem akarok megcsalni. De! Kérdem én! Ennek igy mi értelme? Még csak 27 éves vagyok, rossz bele gondolni hogy életem végéig már csak a párommal legyek... És nem.azért mert nem éltem ki magam. Ez zagyvaság. Igenis éltem mielött anya lettem. De közben maradtam nő is, aki izgalmakat ujdonságokat akar! Ez elitélendő? Szerintetek még létezik ez a holtomiglan holtodiglan?

Biztos vagyok benne hogy sokunk elgondolkodik ezen élete során többször is... Miért igy állunk ehhez? Miért alakult ki ez az egész ilyen véresen komollyá? A sok válás, megcsalás az eredménye. Senkinek nem jó! Az ember ösztönlény. Kellenek a kihivások, igy lett bekódolva és mégse így élünk! Nem értem az egészet! Talán azért van igy mert önzőek vagyunk, csak magunknak akarjuk az éppen aktuálist, ez a baj! Talán egyszer majd változni fog ez a hozzáállás!? Ti hogy gondoljátok?