Miért provokál a barátom haverja?

6 éve vagyok együtt jelenlegi párommal. Még csak most tervezünk összeköltözni. Az Ő születésnapján ismertem meg újdonsült haverját (kb fél éve lassan ennek).

Mondanom sem kell, hamar szimpatizálni kezdtünk, teljes ellentéte a barátomnak, jó és valahol rossz értelemben is. Szabad-szájú, karakán, magabiztos, öntelt pasi. 10 év van köztünk. Szóval nekem azonnal megtetszett, de gondoltam úgy sem találkozom vele sűrűn, ebből nem lesz gond, az igényeit ismerve pedig ... esélytelennek éreztem magam. Eszem ágában sem volt rosszra gondolni!! Szóval elhessegettem ezt az új érzést és a velejáró: "Mi lenne ha.." - című godolatokat. Idővel csak-csak összefutottunk, persze a barátom jóvoltából. Többször bebizonyosodott hogy én is tetszem neki. Nem mondtuk ki soha, nem is tartottuk a kapcsolatot, de mikor egy térségben voltunk.. izzott a levegő. Sajnos a barátom mindent félvállról vesz, így a haverja is hamar észre vette, hogy kellőképpen elvagyok hanyagolva. Természetesen, így hogy párkapcsolatban vagyok, eszünk ágában nem volt összejönni és meg is beszéltük, hogy ez egy halva született dolog, akár van pasim akár nincs. Fájt, mert időközben beleszerettem persze.. de titkolnom kellett (azaz próbáltam) az érzelmeimet. Olykor telefonon beszélünk órákon át... "játszadozunk" a gondolattal, de tettekben nem történik meg semmi. Kerüljük a találkozást amennyire lehet. Ugyanakkor nagyon rossz természete van. Ma találkoztunk hárman megintcsak. Nagyon ideges lettem, menekülni akartam, de feltűnő lett volna. Azt hittem, ha nem keresem és nem beszélek vele, az érzelmeim csillapodnak. Mindaddig próbáltam a jelenlegi kapcsolatomat újra felpezsdíteni. Amikor megláttam újra..minden összeborult és széttört. Minden érzés és mondat újra felkavart.. nagyon.

Zavart, hogy provokáló kérdéseket tett fel a barátomnak. Mint pl: "Mikor lesz esküvő? Mikor lesz kisbaba? ... Miért nem megyünk szobára?" - persze tekintete ameddig lehetett került. Mint ha levegőnek akart volna nézni. Aztán hirtelen felém fordulva megkérdezte, hogy velem mi újság? Forrtam a dühtől..

Nem értem, miért kell provokálnia engem? Felfogtam elsőre is, hogy felejtsem el Őt... mégis mindig bosszant.. és élcelődik a helyzettel... :( Nem tettem/tettünk semmi rosszat, hűséges vagyok és mégis rajtam csattan az ostor..

A rosszindulatú megjegyzésekből nem kérek!

26/N