Mit tegyek ebben a helyzetben (hosszú)?

Én 24 éves vagyok, a barátom 25. Pár hét és összeköltözünk. Ez eddig szép és jó. Viszont én mindig úgy éreztem, hogy Ő nem szeret engem tiszta szívből, a kellő tiszteletet sem adja meg nekem és nem is nagyon becsül meg. 2,5 év alatt voltak nőügyei, de én szerelmes voltam belé nagyon és hittem, hogy megváltoznak a dolgok. Igazából már egy éve nagyjából mondhatni összeköltöztünk, de még ez nem volt az "igazi", mert minden hétvégén hazajártunk, iskolások vagyunk, de most már rendesen dolgozni fogunk. Fél éve érzem azt, hogy szeret engem és hogy nagyon próbál megváltozni. Viszont nincs közöttünk már intimitás, nincs szex, mert Ő mindig visszautasított, én nekem meg emiatt elment a kedvem tőle. Megpróbáltam ezt vele számtalanszor megbeszélni, de mindig elkezdett veszekedni és a végén engem hozott ki hibásnak és teljesen más témánál lyukadtunk ki. 24 éves vagyok, szeretek tervezgetni, ha nem is jön össze, legalább beszélgetni, de vele azt sem lehet. Csak ül a gép előtt és neki ez az élet. Ha odajön hozzám, akkor se ölelget vagy puszilgat, hanem elkezd csiklandozni vagy piszkálni. Egyszer elkezdtem nagyon sírni és konkrétan otthagyott, egyedül aludtam, majd másnap lejött és mintha mi sem történt volna... Nem lehet vele komolyan beszélni, mindent elviccel. Viszont rendkívül féltékeny. Most már ki-ki mozdulunk és kirándulunk néha, szerzünk szép és jó pillanatokat. Viszont amikor nagyon csúnyán viselkedett velem (egyszer meg is ütött), akkor az egyik barátnőmmel felregisztráltam egy beszélgetős oldalra (nem társkereső oldal!). Ott ugye fiúk-lányok rám írtak és beszélgettünk, ott megismerkedtem egy rendkívül kedves fickóval. Ő olyan kedves és nem velem kapcsolatban, de elmondja a terveit. Amikor beszélgetünk, tényleg csak rám figyel. Ezeket a beszélgetéseket mindig hétvégén ejtjük meg, a barátom tudta nélkül. Nem akarok vele találkozni, ne akarok tőle semmit, egyszerűen annyira jól esik, hogy kedves szavakat mondd és mindent komolyan meglehet vele beszélni, nem kertel, vannak tervei. Ezek nem sokára abba fognak maradni és érzem, fognak hiányozni ezek a beszélgetések, mert nekem ami a barátomból hiányzik, Ő azt megadja nekem (lelkileg) férfi módjára és még Neki el sem mondtam, hogy nem sokára végleg megszakítom vele a kapcsolatot, de elfogom neki mondani. Tudom, hogy tetszem neki, nekem is szimpatikus, de a barátomba vetett remény még mindig visszahúz. A netes férfinak elmondtam őszintén mindent, de úgy érzem néha, hogy rosszul cselekszem mindkét féllel. Megmondtam Neki, hogy ne várjon rám és hogy ez "csak egy netes beszélgetés", semmi több. Viszont bizonytalan vagyok és ezt Ő is tudja, ezért hajt még mindig. Tudom, hogyha megszakítom vele a kapcsolatot, akkor túl lép ezen és keres magának egy jó kapcsolatot, mert ez konkrétan úgy is felfogható, hogy "húzom az agyát". A barátommal szemben ez pedig pofátlanság, hogy titokban egy másik férfival beszélgetek. A másik férfi pedig tiszteletbe akarja tartani a kapcsolatomat, de azért néha elejt egy-egy mondatot arról, hogy jó lenne velem, de én ezt kellemetlennek érzem. Messze lakunk egymástól és félnék is ettől, hisz élőben mégis csak másabb az ember és lehet nem is jönnénk ki. Viszont a barátomat még mindig szeretem, de egyszerűen nem tudok vele már mit kezdeni, csak "létezünk" és itt kifújt. Tudom, hogy a legjobb lenne a szakítás, de egyszerűen nem megy, nem tudom rávenni magam erre. Nagyon elhízott, emiatt rengeteg egészségügyi problémával küzd, amit túlreagál és bepánikol, majd egy égi csapásnak éli meg. Én se vagyok tökéletes, nekem is vannak gondjaim, de azok bezzeg nem érdeklik. Én kórházban is voltam, de amint lehetett le is lépett, mert "unatkozott". Ha azért megyünk a rendelőbe, mert megfázott, tördeli a kezét, annyira izgul, de ha nekem 3 hétig folyamatosan vérzésem van és nem tudják mitől, akkor végig a telefont nyomkodja és el is kezd velem veszekedni, hogy konkrétan ne izguljak és még jobban ideges vagyok. Lehet nem lehet gyerekem és ezt nem rég mondták, majd elkezdtem sírni és ő elkezdett velem otthon ordítani, hogy emiatt így kiakadok és hagyjam békén a "hülyeségemmel"...

Mit csináljak? :(