Az anyám teljesen kikészít a folyamatos aggódásával. Már milliószor beszéltem neki erről de hiába. Mit tegyek?

Nekem is ez volt világéletemben. A megoldás végül az lett, hogy másik városba (mit városba, másik ORSZÁGBA) jöttem tanulni. Így már sokkal szabadabb vagyok. És nem, egyáltalán nem romlottak a jegyeim vagy az életem, nem kezdtem el drogozni vagy a testem árulni csak azért, mert nem éjfélre értem haza, hanem maradtam, ameddig jól éreztem magam, ami amúgy jelentősen könnyebb, ha nem azon kell aggódni, kések-e otthonról 10 percet.

Ez ellen nem tudsz tenni. Havonta egy hétvégére látogatok haza, ha netalán egy péntek vagy szombat estét a barátnőimmel töltenék, akik otthon maradtak, és havonta egyszer ne adj' Isten még látni is szeretném őket, akkor még most is meg van szabva, hogy lányom, éjfélre legkésőbb legyél itthon. Pedig már évek óta önállóan élek, sőt, nemrég a barátommal is összeköltöztünk, gondolhatják, hogy itt nem éjfélre jövök haza szigorúan. De ez nem zavarja őket. Mindig megszabják. Szóval, mást nem tudsz igazán tenni, vagy megszoksz, vagy megszöksz. Én alig vártam érettségi után, hogy megvalósíthassam az évek óta dédelgetett "megszöksz" variációt, és azóta sokkal kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb, boldogabb ember vagyok, mert hát azért képzelheted, hogy nem csak az esti hazaérkezésekkel voltak a szüleim ilyen vaskalaposak.