Hogyan tegyem túl magam ezen a kapcsolaton?

Pár hónap híján 1 éve, hogy szakítottunk a szerelmemmel. Azóta se nem láttam, se nem hallottam felőle, mégis nincs olyan nap, hogy ne jusson eszembe.

Hatalmas szerelem volt részemről a kezdetektől fogva, az ő részéről is. Az életkörülmények csúnyán kibabráltak velünk. Én sajnos nem voltam független és bár ki szerettem volna lépni a meglévő kapcsolatomból, nem sikerült, ugyanis míg a legtöbb esetben, mikor lebuknak a bűnösök, kiteszik a csalfa fél szűrét, az én esetemben azonban fordítva történt: mentem volna én magamtól is, de nem hagytak: lelki zsarolás, öngyilkossággal fenyegetés, anyagiakkal ellehetetlenítés, minden, amit el lehet képzelni.

Nagyon elhúzódott a probléma megoldása és a szerelmemnek lassan elege lett, elkezdett rám haragudni, mintha én nem szeretnék változtatni a helyzeten. Úgy gondolta, biztos úja összejöttem a régi párommal, ezt a szememre is vetette, holott nem így volt. Már a végén nem is tudtunk találkozni, annyira rövid láncon tartott a párom. Kocsival követett, ha kitettem a lábam otthonról, a jelszavaimat mind feltörte, kémprogramokat használt.

Végső csapásként felkereste a szerelmem, és megfenyegette, hogy elveszi az életét. Hát így lett vége az álmomnak.

Minden erőmből küzdöttem érte és erre azt kaptam, hogy meg lettem gyanúsítva, hogy két lovat ülök meg egyszerre. Jogosan gondolhatta ezt, mert nem vagyok egy gonosz teremtés és a párommal normálisan bántam (nem mint párommal, inkább, mint emberrel...mivel a szerelmemet tekintettem páromnak) és ez bizony félreértésre adott okot.

Próbáltam vele ezeket megbeszélni, de nem volt rá alkalmam, egyrészt, betelt nála a pohár, másrészt nagyon meg lett fenyegetve.

Nagyon nehezen fogadtam el ezt a helyzetet, annyira igazságtalannak éreztem. Azóta is a "párommal" vagyok, de keresem a kiutat.

Időt adtam magamnak, de hiába telik az idő, még mindig ott a másik a szívemben. Különben a "párommal" nincsenek gondok, csak egyszerűen valahogy nincs meg köztünk az a "valami". Nem érzem boldognak magam. Olyan, mintha lenne egy kedves ember a környezetedben, akit méltányolsz, de mégse választanád párodul, nem is tudod miért, nem tudom megmagyarázni.

Nektek volt már hasonló érzésetek? Hogyan tudnám kiverni a fejemből a másikat? A párom megérdemelné, hogy érte rajongjak. Miért megy ilyen nehezen? Mi a baj velem? Úgy érzem nem vagyok normális...