Szakítsak vagy mit tegyek?

Borzasztóan szeretem a barátomat, de nagyon sűrűn aggódom merre van, hol és kivel. Egyszerűen nem tudom mikor mi történik vele. Minden nap vele és nélküle fáj. Ha vele vagyok, akkor az se jó, ha nem vagyok vele, az se. Mindig rám hárítja a választási lehetőségeket, ő szinte semmiben nem dönt (pl. átmenjek hozzá vagy ne; hova menjünk hétvégén).

Egyszerűen nem szeretek se vele, se nélküle. Mostanában csak sírok, mert azt gondolom mindig, hogy valami gond van. Látom rajta, hogy szeret. Néha túl bújós/nyomulós/szeretgetős és néha tojik a fejemre. Összezavar. Egyszerűen ha vele vagyok,ideges vagyok, vagy rossz a közérzetem, de nincs mellettem nem találom a helyem, sírok utána.

Jó is vele lenni, de mégse. Olyan ritka, hogy komolyan rám áldozzon egy napot. Egy nap sincs olyan, hogy ne dolgozzon, amikor ezt említem neki, akkor azt mondja kettőnk miatt csinálja, hogy minél hamarabb legyen egy közös életünk. Nagyon ritka az olyan nap, hogy elmenjünk kettesben valami nagyobb helyre, nem mintha csak ezt akarnám, de néha jól esik együtt kikapcsolódni és olyankor nagyon jól érzem vele magam. Hiányzik az, hogy törődjön velem. Rengeteg ajándékot kapok tőle, de nekem az nem kell, nem az nekem a fontos, hanem a közös idő, a szerelem, a gondoskodás!

Lassan 2 év után ez annyira nagy kérés volna? Szakítanom kellene vele? Miért vagyok ekkora bal*asz?