Ki mennyire hisz a távkapcsolatokban?

a kapcsolat lényege a közelség.

Itt vége is.

Rengeteg tényezőn áll vagy bukik a dolog.

Legfőképpen a két személy érettségén, hozzáállásán (feltétlen bizalom és hűség van, féltékenykedés nélkül), életkorán (kamaszoknál nem sok értelme van szerintem, ha nagy a távolság), a szerelem mértékén, az anyagiakon (utazások), az áldozatkészségen (ki utazik, ki hajlandó a karrierjét úgy igazítani, hogy a másiknak is jó legyen), a közös jövőkép meglétén (van-e reális esély arra, hogy belátható időn belül átalakul a távkapcsolat normális együttéléssé), de kisebb részben mondhatom a családi, baráti hátteret is (egy befolyásolható személy hamar fel fogja adni, ha folyamatosan azt hallja a többiektől, hogy nincs értelme).

De tönkreteheti a távkapcsolatot egy olyan egyszerű dolog is, minthogy egyszerűen nem tudtok találkozni, vagy ha az egyik fél nem tartja be a szabályokat (ha megbeszélitek, hogy este lesz egy rövid Skype és a másik fél indokolatlanul lemondja, kimarad, stb.).

Azt gondolom, hogy a döntő többség a fentiek valamelyikén csúszik el, és nagyon kevés a pozitív példa. Van azonban rá precedens, ahogy a korábbi hozzászólók is írták. Egyébként én is ebben élek, 10.000 km a távolság, és minden nagyszerű.