5 és fél év után fontosabb a bulizás és elhagy, mihez kezjdek mert élni sincs kedvem?

Jelengleg én 20F ő meg 19L,és már 5 és fél éve együtt(elsők voltunk egymásnak).Ő a szülei miatt nem bulizott csak 1-2 alkalommal a gimi alatt és akkor is innkább hozzám jött,hogy velem legyen.Kirándultunk nyarakon mindenfele és sok emlékünk volt,persze mind ketten vétettünk apró hibákat

(csók volt a legnagyobb).Majd felkerült nem rég egyetemre és én nem mentem itthon maradtam...suli előtti nyáron non-stop együtt voltunk félt a távolságtól...(200km két heti találkozás) majd eltelt pár hónap fel mentek a barátnői és elmentek bulizni ott cigi,pia,pasi....(máig kérdéses de max csók)aztán sok hazugság után kiderültek.Ő az egyetemig szerelmes volt belém és én a nyáron ujra az lettem bele,de a buli után ő azt mondta már nem...sok veszekedés után nem engem akar választani a bulizás helyett,aztán belementem,hogy oké amikor szeretne elkísérem a bulikba de ez így már nem tetszik neki...és ígysem akar(a barátnői eléggé gyorsan váltogatták a pasijaikat és folyton buliztak ittak,komoly kapcsulatuk sosem volt igazán,talán nagy a befolyás).Nagyjából megbeszéltük h neki tetszik h körül rajnogják,füzögessék részegen és pasi barátokat is szerezzen...A legrosszabban az esik,hogy ő mind eddig az ég világon BÁRMIT,BÁRMIT megtett volna értem,semmi sem érdekelte soha,csak h velem legyen.Ma meg elég könnyen eldob,pedig még nem csalt meg ha minden igaz...a padlón vagyok,nem tudok aludni,remeg a gyomrom,rengeteg emlék van előttem sírnom kell és sokszor kimegyek a kedvenc régi helyünkre és ott sírok,ahogy emlékezem.Szánalmas vagy sem,nekem ő minden volt,és nem fér a fejemben,hogy így eldobna...mi lenne a helyes?...legyek hülye és hagyjam hogy mennyen,pasizzon?..lehetetlenség,nem tudom elfogadni hogy bárki is taperolja majd idővel tovább fajuljon.Az élet kedvem 0...:(Nem kéne írnom?Leküzdhetetlen késztetést érzek h írjak:(