Mit éreztetek, amikor először láttátok a nagy szerelmeteket, a feleségeteket/férjeteket, vagy esetleg akivel már régóta együtt vagytok?

A találkozáskor, izgatott voltam, hogy végre láthatom személyesen és egy beteljesült álom kb., előtte már egy éve arról ábrándoztam, hogy egy magas férfi legyen, ezt sokszor elképzeltem, de nem mindig volt tudatos, de ez is csak utólag tudatosult bennem. A személyes találkozást, 3 héten keresztül; üzenetváltás, skype, telefonhívás előzte meg és képcsere is volt. Mikor leszállt a vonatról, olyan édes volt, egyből ráismertem, odajött hozzám, megmondta a keresztnevét és adott két puszit, ami nagyon jó érzéssel töltött el. A nap további részében sokat beszélgettünk és sétáltunk, jól el voltunk, szinte egyből meg volt az összhang. Ekkor érzetem, mintha évek óta ismernénk egymást, mint később kiderült ő is így érzett, csak akkor egyikünk sem akarta mondani, de valahogy tudtuk. Az első csók ekkor csattant el, aztán annyira működött a kémia, hogy mentünk volna tovább is, de inkább még sem. Majd elbúcsúztunk és hazamentünk, még aznap útközben irt sms-t, hogy merre tart, a táv 334 km volt, de azt mondta ez volt élete legjobb döntése és én is így érzetem. Ezt azóta is felemlegetjük és mindig mosolygunk. A következő taliig is sokat beszéltünk, ami 16 nappal később volt, ekkor én utaztam, 5 napot töltöttem vele. Nagyon jó volt és meg is történt az első együttlét. Számunkra nem volt kérdéses, hogy mi egymással tervezünk és komolyan is gondoljuk. És igen szép szál legény, aminek örülök. Jól meg vagyunk, immár 3 év 4 hónapja és 22 hónapja élünk együtt. Most is, ahogy ezt, írom felolvastam neki és mosolygott. Az első találkozáskor tudtam, hogy nekem ő kell és a párom is így volt vele. Sok mindenen keresztülmentünk és ez csak még jobban összetart.

37N, 27F

Hát az enyém nem olyan romantikus de valahogy a MI kapcsolatunkat jellemzi mégis :D

Egy haveromnak volt szülinapja és meg lettem én is hívva a házibuliba. Nagyon ideges voltam,mert hideg téli este volt és egy lánnyal mentem volna, akire vártam de nem jött el szóval felhívtam egy másik haverom, akiről tudtam, hogy a buliba van, hogy hazamegyek, mert egyedül nem találok oda. El is indultam mikor megláttam, hogy egy szál ingbe fut felém a haverom( nem volt messze, attól a buli ahol lakom), hogy ne hülyéskedjek már menjek szépen el vele. Szerencsétlennek csak 5 percig kellett engem győzködnie a fagyban, hogy menjek vele de végül elmentem bár nulla kedvvel indultam neki. Mikor felértünk egy magas,szőkés barna,gizda gyerek nyitotta ki az ajtót nekünk.Először mivel 2 emberen kívül mindenki ismeretlen volt nekem meghúztam magamat egy szobában az értem ingbe szaladós haverommal és ott vodkáztunk meg dumáltunk. Egyszer csak bejön a cula, hogy bemutatkozzon( végül is erre az ajtóba is megvolt a lehetősége de hát kell valami indok)aztán elkezdett velem spontán interjúsat játszani( újságírónak tanul,tv-nél gyakszizott és mellesleg a szervezete már ki volt a tömény alkoholtól)nagyon jól elbeszélgettünk egymással arra a kis időre, amíg még magánál volt utána meg tartottam neki a vödröt az este hátralevő részében. :D Néha még összefutottunk közös buliban ugyanitt meg tartottuk a kapcsolatot de a barátjának is tetszettem ezért háttérbe vonult majd abban az évben nyár végén kezdett el próbálkozni nálam de nem volt zökkenőmentes, mert én addigra barát zónáztam szerencsétlent. Jött 10 hónap próbálkozás, elutasítás a részemről,hanyagolás stb. de összejöttünk végül kövi év június 24.-én. Holnap leszünk 2 évesek. 21/L

Akkor kerültünk be egy új közösségbe, mindenki idegen volt a másiknak, nem figyeltünk külön egymásra.

Eleinte nem volt különösebben vonzó számomra, bár szimpatikusnak találtam, túl "problémásnak" ítéltem meg azok alapján, amiket megtudtam róla.

Aztán hónapok alatt fokozatosan megkedveltem, és az is feltűnt, hogy mennyire "figyel rám". Ez jólesett, felkeltette az érdeklődésem.

Aztán volt egy előre megbeszélt találkozónk kettesben, nem randi, csak beszélgetésnek indult... én akkor már úgy mentem haza, hogy tudtam: nekem ő kell! Annyira jól éreztem magam a társaságában, teljesen egymásra voltunk hangolódva, a legjobbat hoztuk ki egymásból. Egyértelműen a személyisége fogott meg, és az az érzés, amit mellette éreztem, amit kihozott belőlem.

Neten ismerkedtünk meg, első benyomásom élőben: hú bakker, de rohadtul izgul szegényke, ez így elég kínos lesz, még talán leléphetek valahogy

Aztán elkezdtünk beszélgetni, második randin nagyon megkedveltem, harmadikon összejöttünk és pár nap után kezdtem szerelmes lenni belé. Most ott tartok, hogy ő a mindenem, akivel szeretném leélni az életemet.

Véget ért a 6 éves kapcsolatom, ami 5 évig távkapcsolat volt (350 km) majd egy évig együttélés. Be kellett látnom, hogy nem megy, miközben egyetemre jártam, mellette dolgoztam. Szóval úgy döntöttem itt az ideje kicsit élni. Szólt az egyik munkatársam, hogy kérte valaki a cégtől a telefonszámom, de nem merte megadni. Én elkértem a fickóét és elhívtam randizni. Közölte, hogy menyasszonya van, de beszélgethetünk, mint barátok.

Kb 3 hét múlva találkoztunk munka után, februárban, így akkor már sötét volt. Néztük a kivilágított várost, egymás szemébe néztünk és... tudtam, hogy Ő az! Fél évig "barátok" voltunk. Tudta, hogy szeretem és ő is kezdett többet érezni. Odébb álltam, mert nem akartam belemászni a kapcsolatába, és ő sem keresett, persze nem tudtam elfelejteni. Úgy volt, hogy a fővárosba költözök, minden el volt intézve. Ők közben szakítottak, én tartottam benne a lelket. Életem legnehezebb időszaka volt. Kb 2 hét múlva felhívott, hogy találkoznunk kell, mert ezt muszáj tudnom. Átölelt, mint még senki, és azt mondta, hogy "Ugye nem késtem el?! Szeretlek mióta megláttalak!"

Most itt szuszog mellettem. 1 éve együtt élünk, jövőre esküvő 😊