20 éves lány és 44 éves pasi közötti szerelem? Mit gondoltok róla?

20:

A jóképűség kérdését 9-es hozta fel és jeleztem, hogy NEKI válaszoltam.

Senkit nem ribiztem le! Se finoman, se durván. Ha valakit le akarok ribizni, azt leribizem egyértelműen, és nem célozgatok. Ezúttal nem volt ilyen szándékom.

Hogy te mit projektálsz belém, azt ne velem beszéld meg hanem a pszichológusoddal. (Elég finom voltam?)

Saját példa: Apám 41 éves volt, amikor elvette a 19 éves anyámat. 6-7 év alatt lecserélték az egyszobás lakásukat egy kétszobás lakásra (úgy kétszobás, hogy egy nagy és két félszoba). Sokat utazgattak, viszont apámnak italproblémái voltak, ami egyszer az állásába is került. 13 évvel később születtem meg én. Apum akkor olyan 53-54 éves volt, anyum 31-32. Rajongtak értem, és egy kicsit el lettem kényeztetve. Aztán apumnál "beálltak" az öregkori sajátosságok, pont amikor kamaszodni kezdtem: önzés, szűklátókörűség, rugalmatlanság, feledékenység, zsémbelődés. Ezt nem azért mondom, mert elkényeztetett vagyok, mert anyummat ugyanúgy oltogatja, mint engem. Egyrészt nagyon jó volt mindig, hogy idős apám van, mert rengeteget tanulhattam tőle, mert egy nagyon intelligens, tehetséges ember volt mindig, másrészt gyakran előfordul, hogy ok nélkül nekiáll kötözködni, szentségtörésként gondol olyanokra, amik nekem már természetesek. De hál' istennek jó az egészsége.

Hallomásból tudom, hogy házasságuk első felében nagyon durván zsarnokoskodott anyum felett, parancsolgatott neki, és szegény sokat szenvedett miatta. Ma már megtanult a sarkára állni, aminek az a következménye, hogy folyton marakodnak.

Az előző feleségén is megpróbált uralkodni, bár neki mondjuk elég rossz természete volt.

Ha nagyon durván és tiszteletlenül akarok fogalmazni, azt mondanám, hogy a középkorú apám egy házicselédet keresett a fiatal anyámban.

Teljes szívemből kívánom, hogy nálatok minden rendben legyen, és a párkapcsolatotok ne alakuljon át egy "bokszmeccsé", ahol az a fontos, hogy ki fog győzni. :)

Értem 29-es, nem dolgom a kérdező nevében... de köszönet illet.

Én csak azt vettem ki belőle, hogy apád zsémbeskedése, akadékoskodása nem öregkori tünet, ha ilyen volt már az előző feleségével is.

Az én apám is ilyen volt, világéletében, - én meg 60-hoz közelítve sem - szóval nem korfüggő ez (se).