Van értelme megpróbálni?

Volt egy lány, akit majdnem fél évig fűztem, udvaroltam és bókoltam neki, de a végén elutasított, maga által sem megmagyarázott okok miatt. Egy világ összedőlt bennem, de tovább beszélgettünk, túltettem magam rajta, elkezdtek mások tetszeni, kiszerettem belőle (talán). Mostanában egyre többet keres, párszor találkoztunk (ő kezdeményezte, régebben ezt is elutasította), beszélgettünk és most bevallotta, hogy félreismert engem. Akkoriban még nem állt készen egy kapcsolatra (első lett volna neki) és szerelmes se volt soha, de valami furcsát érez belül és nem tudja, de egyre jobban kedvel. Már ajánlgatja magát mozira vagy valami randitevékenységre is.

Tudom, most örülnöm kellene, mert lehet nyert ügyem van, de én már másként érzek iránta. Valahogy megtanultam azzal élni, hogy köztünk semmi nem lesz, jó vele beszélgetni, mert intelligens, de maradjon ott szépen a barátzónámban.

Teljesen elbizonytalanodtam... Nem akarom megbántani, mert fontos az életemben, de most én érzem azt, mint akkoriban ő.