Olyan nagy bűn, ha egy férfit csak barátnak tekintek?

Mondják, hogy egy férfi soha nem csak barátságot akar, meg hogy ez sértő rájuk nézve, én pedig nem akarok megbántani senkit. De egy ismerkedésnek soha nem úgy indulok neki, hogy "márpedig ebből lesz valami" - honnan tudnám, mit akarok tőle, ha még nem is ismerem, és már a legelején ott vannak az elvárások? Nekem kell, hogy eleinte barátok legyünk, aztán abból később kialakulhat több is, amennyiben jól megértjük egymást lelkileg és vonzalom is van.

Egyébként az a tapasztalatom, hogy a férfi-nő barátságok előbb-utóbb vagy szerelemmé alakulnak, vagy felbomlanak - kivéve esetleg, ha gyerekkori jó barátokról van szó.