Olyan nagy bűn, ha egy férfit csak barátnak tekintek?

Épp a múltkor osztottam meg a gondolataimat hasonló témában. Akinek van kedve, olvassa csak el: [link]

Zanzásítva: A barátság nem azt jelenti, hogy "na, veled sem dugok." :'D

Szóval számomra nem mindegy, hogy egy Nővel először baráti kapcsolatom volt és az tovább gyűrűzött vagy tegnap láttam először.

Személy szerint abban hiszek, hogy igazi szerelmek első látásra születnek, nagyon intenzívek...főleg az elején... és nem feltétlen emberi értékekről és közös gondolkodásról szólnak!!! Működik a kémia és kész!!! :)

Soha nem volt még olyan kapcsolatom, ahol a barátság úgy jött volna létre, hogy először randiztunk majd közölte velem a Nő, hogy max barátok lehetünk. Nem azért mentem oda hozzá, mert közös az érdeklődésünk, vagy mert azonos a hobbink, hanem mert külsőleg tetszett és pont. Ha egy randi után már nem vagyok számára érdekes akkor barátnak sem leszek az!!!

37F

# 12-es válaszolóval homlokegyenest ellentétesek a tapasztalataim.

Soha nem lett igazán nagy szerelem abból, mikor első pillanattól kezdve működött a "kémia". A legtöbbször már az első randin elveszítettem az érdeklődésemet iránta.

Viszont életem mindkét nagy szerelme úgy alakult ki, hogy először inkább barátok, haverok voltunk.

Az elsőt ha nem levelezés útján ismertem volna meg, hanem az utcán szólít le, megmondom őszintén, elküldtem volna a fenébe.

Nem vagyunk egyformák.

36/N

Még az a szerencse.... :)

Az éremnek mindig 2 oldala van. A kapcsolatok zömében (főleg az elején) a férfi kezdeményez és irányít...mindezt anélkül, hogy előtte bármilyen információt is gyűjtött volna a kiszemelt Nőről. Tehát a külsőségek (a kémia) az elsődlegesek és az összes többi utána jön. Ha barátságból szövődik valami komolyabb kapcsolat, az inkább az emberi értékeken alapul....tehát pont fordított a helyzet.

Sok Nő mondta azt Nekem(esküvő előtt!!!!), hogy elsőre nem is jött be neki a férje, de később beleszeretett....csak azt felejti el hozzátenni, hogy nem a külsejébe!!!

Könnyen belátható, hogy a "kémiát" nem feltétlen mi irányítjuk, ösztönös és reflex szerű. Biztosan vannak olyan emberek akik boldog párkapcsolatban tudnak élni olyan partnerrel akihez szexuálisan nem vagy csak kevésbé vonzódnak....nekem ez nem menne!!! :)

37F

Én semmi kivetnivalót nem találok a viselkedésedben, kérdező. Szerintem így (lenne) természetes. Ismerkedni, barátkozni, tanulni a másik nemet, aztán ha valami mozdul bennünk, továbblépni. Sajnos manapság minden azonnal kell. Mondd ki az első randin, hogy járunk, aztán már azzal nyaggatlak, hogy mikor szopsz le? Mert hogy az jár nekem, ha járunk...

Szóval ismerkedni, barátkozni kellene, aztán, ha nem az igazi, máshol próbálkozni. Csakhogy a hoppon maradt fél másképp reagál. Ha nő utasít el, akkor egy szemét luvnya, ha pasi, akkor meg csak "kihasználta" a csajt.