Létezik olyan férfi, aki elfogadja, hogy van egy örök, elérhetetlen szerelmem és hajlandó ennek ellenére járni velem?

Szerintem attól is függ, mennyire elérhetetlen.

Ha teljesen biztos, hogy soha nem jönnétek össze, akkor biztosan van, aki elfogadná, sőt talán el tudná veled felejtetni.

Az én reménytelen szerelmem karnyújtásnyira volt, amikor felbukkant egy másik fiú a színen. Kedveltem nagyon, de tudtam, hogy ha a szerelmem úgy döntene, mégis kellek neki, akkor nagyon szenvednék, és vagy a fiút bántanám, vagy magamat, úgyhogy visszafogtam magam, mert tudtam, hogy a fiú félénk kicsit, és kb minden rajtam múlik. Kicsit több, mint egy hét múlva a reménytelen szerelmem (aki a legjobb barátom is) elhívott csak úgy beszélgetni. Előtte sosem csináltunk ilyet. A következő két hétben szinte minden nap csináltunk valamit, néha kettesben is, az lett a vége, hogy összejöttünk.

Én pontosan tudtam, hogy bár egyszer már visszautasított, nem elérhetetlen, hiszen nagyon jól megértettük egymást, és rengeteg mindenben hasonlítottunk.

Mérlegelni kell az elérhetetlenség fokát, szerintem ezen múlik minden.

Szeretem az ilyet, hogy valaki eldönti, hogy na akkor örökre ez lesz.

1 éve van ez, miért lenne örökre? Van, aki egy hosszú kapcsolatot 2-3 évig "heveri ki" de aztán túl lép rajta.