Hogyan tudnám visszahódítani?

Helló mindenki!

Bemutatkozás:

16 éves lány vagyok.

Van egy párkapcsolatom egy 20 èves férfivel már 14 hónapja.

Mi volt a hibám?:

A kapcsolatunk 5. hónapjában a barátomat folyton hívta magához egy akkori lány (21) "haverja".

A végére már annyiszor felemlegette a témát a csaj, hogy találkozzanak..., hogy kiakadtam és megmondtam a barátomnak, hogy nem tetszik ez nekem.

Ez után mégjobban írogatott neki a csaj és egy màsik régi haverja is elkezdett írogatni neki (akibe megismerkedésünk előtt szerelmes volt és előtte elvileg letiltotta, de utána mégis visszajelölte).

Ez nagyon rosszul esett. A barátom persze védte magát, hogy egyiktől sem akar semmit, de nekem ez nem úgy tűnt.

Kiborultam. Elkezdtem gyógyszerezni magam. Egyik este annyi gyógyszert szedtem be és ittam rá nikotimos vizet, hogy 1-2 óra múlva lenyugodtam (túlságosan), sírtam, magamat hibáztattam, gyűlöltem magam mindenért és mégjobban rám jött a vágy hogy öngyilkos legyek.

Kihánytam a gyógyszert ès a nikotinos vizet. Egy akkori jó barátnőm tartotta bennem a lelket. Bíztatott, vígasztalt. Bíztatott, hogy menjek el anyuék szobájába és szóljak arról, mit tettem magammal. De nem bírtam lábraállni...jobbam próbálkoztam, és sikerült.

Odamentem anyáékhoz és elmondtam mindent.

Ők persze kicsit hülyének néztek, nagyon kómás voltam. A barátomnak írtam egy SMS-t, hogy miért tette ezt...és hogy sajnálok mindent.

Másnap reggel suliba menet találkoztam a barátommal, de ő nem tudta mit tettem...mégis pillanatok alatt észrevette, hogy valami nincs rendben. Megakart ölelni, de ellöktem magamtól. Bocsánatot kèrt, de azt mondtam neki a bocsánatkérés nem oldja meg ezt.

Azt mondta kijön hozzám és nyugodjak meg. És mondta, hogy nem csinált semmi rosszat.

Mondtam neki, hogy mennem kell suliba és majd este találkozunk.

Megöleltem és azt mondtam; "Tudom, hogy mindent elba**tam, de ne haragudj rám."

Magához szorított és megcsókolt. Láttam egy könnycseppet a szemében.

Elindultam suliba.

Tiszta zombinak néztem ki, hulla voltam, sárgák voltak a szemeim, nem tudtam semmire odafigyelni.

3. óra után óra közben rámjött a sírás.

A tanár kiküldött a teremből, hogy nyugodjak meg, és mossam meg az arcom. Kimentem, jött az igazgatóhelyettes, aki rögtön hIvta anyut, aki rögtön elküldött értem vkit. Nem emlékszem ki volt az.

Innentől már mindent csak meséltek nekem.

Elvileg otthon összevissza beszéltem és n tudtam magamról...

Egy pár óra elteltével jött hozzám a barátom és eleinte nem szóltam nagyon hozzá, hiszen még mindig mérges voltam...de utána elkezdtem sírni és hozzábújtam. Kértem, hogy ne haragudjon rám.

Megértett, azt mondta jogosan háborodtam fel, de ezt mégse kellett volna.

Kibékültünk.

(ez szardai napon volt)

Vasárnak jobban elgondolkodtam és majdnem szakítottunk.

Ő is sírt és én is.

Tudtam, hogy ha ezt a kapcsolatunk kiállta biztos szoros lehet és nem éri meg eldobni.

Most is, még mindig együtt vagyunk. A barátom napi 12-20x elmondja, hogy szeret. Hiszek neki.

De tudom, hogy azóta valami megváltozott. Mintha nem szeretne ugyanúgy, mint rég. Vannak neki tervei velem a jövőre, meg is osztotta velem...de tudom vmi megváltozott.

Tudom, hogy elrontottam, már mindenkitől megkaptam a fejmosást.

A kérdésem:

Hogy hozzam ezt helyre?

Hogy tudom elérni, hogy úgy szeressen, mint rég?

:'(

Borzasztóan szeretem