Vesztett csata után lehet még háborut nyerni?

ezt a háborút akkor nyered meg, ha le tudod őt szarni, ki tudsz belőle szeretni

ilyen értelemben pedig igen, lehet nyerni

A leírásod alapján a nő elég jól ismer, mégsem érez többet barátságnál. Mitől lenne ez másképp a jövőben?

Szerintem felesleges dolog tovább küzdeni érte.

#3

Ha egy srác visszautasít éppen akkor az nem számít utána még lehet esélye a dolognak.

Fordítva viszont - mivel minden csajnak EGY BIZONYOS kiszemeltje van - ha elhajt, akkor nem te vagy az és kb. tök mindegy mit teszel az csak rossz lehet... bezzeg a "kiszemelt" még ha tök bunkó is akkor is "hű micsoda csávó"

#5 #6

Valami lehet benne. Bár nálam abszolút a barátságból alakult ki a szerelem, de ha belegondolok, a barátzóna nálam is létezik, csak kicsit másképp. Olyan barátaim vannak ott, akikkel valamiért nem tudnék kapcsolatot elképzelni (és nem azért, mert lelki szemetesládák vagy nem vonzanak külsőleg)

Ettől függetlenül szerintem visszautasítás után is lehet esély. Egy éve, amikor elmondtam a mostani barátomnak, hogy kicsit többet érzek iránta, ő nem ismert annyira, mint most. És azt is el tudom képzelni, hogy ha én lettem volna hasonló helyzetben, és jobban megismerem a srácot, bennem is megfordulnak a dolgok. Szerintem nagyon sok múlik azon, hogy a kapcsolat melyik szakaszában történik meg a vallomás (én már akkor is azt hittem, hogy nagyon jóban vagyunk, de utólag látom, hogy az szinte semmi sem volt)

Meg aztán egy csomó olyan fiú/lány van, aki nem meri kockáztatni a barátságot, és ezért inkább magát is becsapja.

Mondom, nem propagálni akarom a várakozást, mert tudom, hogy attól, hogy nálam bejött, nem fog beválni mindenkinél. De nem ennyire egyszerű a dolog a lányoknál sem. És nem a kimondott nem-től lesz eldöntve a dolog.

Én például fél évre teljesen feladtam a dolgot, akkor láttam, hogy semmi esélyem. Azután hirtelen nagyon jóban lettünk, újra beleszerettem, és utána éreztem, hogy most már megéri várni, mert benne is elkezdtek érlelődni a dolgok. Teljesen biztos voltam benne, hogy ha nem talál valakit előbb, akkor lesz idő, amikor össze akar majd jönni velem (nem vagyok szép, és nincs túlzott önbizalmam, csupán a kapcsolatunk minőségéből éreztem), egyszerűen attól féltem, hogy addigra túl késő lesz, és nekem lesz már valakim.

Ha egy kicsit belegondoltok a kettőtök kialakult kapcsolatba, szerintem lehet érezni, hogy van-e esély arra, hogy változnak a dolgok. Ha a vallomás után nem távolodtok el egymástól, és van mód sokkal jobban megismerni egymást, akkor simán lehet esély a későbbiekben is, de ez érezhető a másikon.

Kicsit zagyva lett, ezért bocsánat, csak annyi mindent el akartam mondani ezzel kapcsolatban, hogy nehéz volt logikusan összerakni.

#7

Ne haragudj, de aki így éri el, hogy valaki beleszeressen, az szerintem nem érdemli meg a lányt. A lány sem a fiút, ha ez kell ahhoz, hogy férfi legyen a szemében. Ha valakiben akár egy pici szikra is van a másik iránt, akkor az türelemmel tűzzé alakítható. És ehhez nem kell lelki szemetesládává vagy papuccsá válni, egyszerűen csak minőségi időt együtt tölteni, beszélgetni, és hagyni, hogy a másik megismerjen. Ha olyan pasi kell neki, amilyen te vagy, akkor előbb utóbb úgyis lesz valami kettőtök között. Ha nem, akkor a fejed tetejére is állhatsz, nem lesz értelme.