Le lehet vetkőzni ezt a beteges féltékenységet?

Gyógyszer ; idő plusz türelem és még több idő és még több türelem! Rengeteget beszélni róla, esetleg közben hívni ha távol vagy hogy valamelyest meg nyugodjon! Ha szakítanál vele az nem biztos hogy jó ötlet lenne mert azt mondod hogy szereted és azzal magadat is ki nyírod! Vezesd be a barátaid körébe hagy ismerje meg őket, hagy lássa hogy jó körökben forogsz és nem esik bajod!

Én az ellenkezőjét tanácsolom annak, amit az első ír, mert rossz a tapasztalatom ezzel kapcsolatban. Számomra az, hogy gyakorlatilag bezárnak nem szeretet, viszont a bántalmazás egyik elég súlyos formája. Örülök, hogy még maradt bennem annyi, hogy elhagyjam. Meg is tettem. Azóta boldog vagyok valakivel, aki tényleg szeret.

A féltékenységet sosem lehet teljesen legyőzni. Elfolytani lehet egy darabig, de egy idő után újra és újra felszínre fog törni. És tapasztalatom szerint ez csak egyre rosszabb szokott lenni, és mindkét fél életét tönkreteszi. Ahogy előttem írták, ez valójában nem szeretet, hanem beteges ragaszkodás valakihez, és a félelem, hogy elveszítheti az illetőt. És ami ezt indukálja, az a kisebbségi érzés, az önbizalom hiány. Én azt mondom, hogy fölösleges a megbeszélésekkel meg türelemmel elfecsérelni az időt. Egy ilyen kapcsolatból mielőbb szabadulni kell. Lehet hogy pocsék érzés lesz egy ideig, de utána ismét szabad ember leszel...

Szia. A féltékenység az egy átok a kapcsolatban!!! Saját bőrömön tapasztaltam :( Leírom, hogy az én esetem hova fajult. Azzal kezdődtek a dolgok, hogy nem mehettem át a barátaimhoz, pedig itt laknak 5 percre hozzám. Ez volt az első dolog, amire felkaptam a fejem. Jött a nyár, mindenki rövidnadrágban, papucsban! Nekem nem lehetett felvenni egy rövidnadrágot sem, sőt még egy olyan felsőt sem, ami nagyon nagyon minimálisan mutatja meg a dekoltázsomat! Nem vagyok az a túl cicababás csaj, mondhatom, hogy én jobban kedvelem a magásszárú tornacipőt, a laza dolgokat. Szóval nem vagyok az a magamutogató típus. Nem csaltam meg senkivel, nem adtam neki okot rá, hogy így viselkedjen velem. Megszabta, hogy kivel beszélhetek. Hogy kivel? Csak az édesanyámmal, és nagymamámmal. Nem jártam sehova egyedül, nyomozott utánam, telefonomat nézegette, hogy kikkel beszéltem. Annyira ragaszkodott hozzám, betegesen, levegőt nem tudtam venni. Mindenkire féltékeny volt, de ő bezzeg mindent csinálhatott. Én csak otthon ülhettem, miközben ő elment motorozni. Egy nap leültem vele beszélgetni, hogy ez így nem mehet tovább, elkezdett zokogni, sírni, amivel semmi baj nincs, hisz ki akartam rakni a szűrét...ám de megváltozott. MEG, PERSZE! Semmi probléma nem volt, elvitt a barátaimhoz, elmentünk az éjszakába ketten, mint a kapcsolatunk elején, semmi jele nem volt a féltékenykedésnek. Egyszer egy este, megkérte a kezem! Én igent mondtam neki, mert ugye azt hittem megjavult. Ide költözött hozzám, 2 év után. Itt lakott. Majd újra biztonságba érezte magát, mivel ő azt hitte megkérte a kezem, és hogy azt csinálhat velem amit akar, hát persze. Minden kezdődött elölről. Jöttek a durva beszólások, a csúnya mondatokat, amiket egy lánynak mondani, hát elég durva lenne leírnom.... fenyegetőzött. Senkihez nem tudtam fordulni, az ég világon mindenki elfordult tőlem megint, mert eltiltotta a barátaimat is, akik tudtak volna segíteni. Kidobálta az összes holmimat. Tudni illik, az én házamba költözött, és mit csinált? Kidobálta az összes holmimat, mert minden ruhadarabom dögös. A farmernadrágjaimat, a tornacipőim, mind mind a kukába landoltak, mert számára ez már dögös,cicalány kategóriába tartozott, teljesen meg akart változtatni, úgy akarta öltöztetni, mint egy hajléktalant, csak azt vehettem fel amit ő mondott. Engedélyt kellett kérnem, hogy ha el akartam menni a boltba egy kg kenyerét. Teljesen rám szállt, már betegesen volt féltékeny, ez már azon túl van. Azért vált ilyenné a végére, mert már tudta, hogy szorul a hurok. Nem bírtam sokáig ezt, nem bírtam egy ilyen emberrel lefeküdni aludni. Már nem is szóltam hozzá, egy nap hazajött, és tudattam vele, hogy szedje össze a ruháit, menjen el, vége mindennek, mert én nem akarok már vele élni. Erre a kijelentésemre, olyat tett, ami várható volt, Megütött!!!!! Elkezdte leráncigálni rólam a ruhákat, ordítva mondta, hogy megcsaltál te , lehordott mindennek....és mindezt úgy tette, mintha mindennek én lennék az oka. Nem volt oka így bánni velem, sem megütni. Elrohant az eset után, majd később visszajött, egy óra múlva, és bocsánatot kért, hogy megütött. Persze elég idóta lettem volna ha megbocsátottam volna neki. Addigra összeszedtem a holmijait, mindenét, kiraktam a teraszra, és csak annyit mondtam: hogy vége, nincs mit mondanom. Kaptam még egy pofont, A gyűrűt visszaadtam, adja annak a lánynak, akit szintén majd verni fog azért, mert farmernadrágot és tornacsukát hord....Szóval, én így jártam, és minden a barátokkal kezdődött. Mindenkit lebeszélek az ilyen kapcsolatról, hiába szereted, ha már most ezt csinálja, akkor mi lesz később, az ami velem??? Fogod tűrni, ahogy majd megszabja mit vegyél fel. Most még a barátok, később a ruha.....hogy miért olyan kivágott, miért olyan szűk....Nem szabad hagyni.. Én örülök, hogy megszabadultam ettől a fiútól. Ennek lassan 2 hónapja...még elég friss a dolog, mert ezt nem lehet feldolgozni, hogy akkora pofont kaptam, hogy bevérzett a szemem...Az egész szeretet dolog, átment gyűlöletté, egy olyan fajta haraggá, ami nagyon elszomorító dolog, és elgondolkodik az ember ilyenkor, hogy hogy válhat két emberből vad idegen...Hát igen, gondold meg, tényleg, ne haragudjatok hogy regényt írtam, és így még nem írtam le sehova sem. Csak a rendőrségen mondtam el, mert feljelentést tettem bántalmazásért, végül az is kiderült, hogy aznap, mikor megütött, elvitte a megspórolt 570 e ft omat is, amit 5 éve gyűjtök, hogy tudjak venni magamnak egy autót. készült rá, hogy elhúzza a csíkot. szóval bántalmazás és lopás vétsége....Ennyit erről!!! TANULJ AZ ÉN ESETEMBŐL. Hozzáteszem, 25 éves fiúról van szó, akiről senki, de senki nem hitte volna el, hogy megüt egy nőt, majd később elmondta a rendőröknek, hogy örüljek, hogy nem szúrt le engem, mert nála volt a bicska! Mondjam azt, hogy örülök, ennyivel megúsztam?? Azóta kiderült, hogy elme baja volt, a féltékenység miatt vált ilyen agresszívá, és mivel én már az utóbbi időben nemet mondtam neki, hogy mégpedig felveszem azt a farmernadrágot, és cipőt...ez váltotta ki belőle az agresszív viselkedést, és a gyilkolás kísérletét....Az hogy valaki szeret, nem abban kéne megmutatni, hogy féltékeny, hanem abban, hogy néha napján tegyük fel megvesz egy bonbont, vagy egy csokor virágot....És nem a féltékenységgel kell megmutatni azt, hogy szükségem van a másikra. Azóta van egy párom, aki mindenben segít, és szó sincs féltékenységről. Megtaláltam azt, aki a tenyérén fog hordozni életem végéig, és nagyon sokat segít nekem abban, hogy túl legyünk ezen az egészen. És úgy néz ki, karácsonykor meglesz az eljegyzésünk :) :) Nekem happy end lett a vége, döntsd el, hogy mit szeretnél. Én senkinek nem kívánom, hogy ezt át élje. Dönts okosan. Egy féltékeny embert, nem lehet megváltoztatni.

7-es ez Így nagyon szépen hangzik, hogy kell valaki aki rendbe rakja de a legtöbb ilyen embernél ez már nem a házilag kezelhető kategória. Amikor már a személyiség torzul és az énkép sérül azt nem a másik tudja "rendberakni".