Szerintetek ez igaz amit Keleti Györgyi az alábbi idézetben állít a Leghíresebb magyar madame című könyvében?

Ez a nőkre sokkal inkább jellemző, de mindegy.

Szerintem a férfiak csak a gyors numerát látják a k*rvás nőkben és eszük ágában sincs megjavítani semmit. Dugnak egyet azt jól van.

Érdekesnek tartom, hogy Keleti Györgyi sajnálja szegény hétköznapi feleségeket, akik "feláldozzák az életüket miattuk".

Egyrészt attól, hogy tudok és szeretek főzni, el tudok látni egy háztartást munka mellett, és esténként várom haza a Páromat, még soha nem éreztem úgy, hogy feláldoztam volna az életemet a kedvéért, sőt sokkal boldogabb, érdekesebb és teljesebb az életem vele, mint nélküle, másrészt - ha k*urva vagy k*urvás nem is vagyok - szerintem elég változatos és izgalmas a szexuális életünk is.

Hogy mennyire hiteles Keleti Györgyi sajnálata az ilyen nőtípus iránt, arra számomra elég érdekes adalék amit így hirtelen egyik újságnak adott beszámolójában találtam a neten, miután rákerestem, hogy ki is ő:

(Velem van baj, ha nem irigylem ez az életet tőle???)

Keleti Györgyi (39) kétszer házasodott, s bár több elhibázott kapcsolat után most boldog orosz származású szerelme, Nyikolaj oldalán, annak idején rengeteget szenvedett második férje mellett. Szalai Vivien A leghíresebb magyar madame című könyvében Györgyi fájdalmas részletességgel számol be arról az éjszakáról, amikor párja a drog hatása alatt csaknem halálra verte.

"Hiába volt bedrogozva, pontosan tudta, hogy mit tesz velem. Igen, mosolygott a szeme. A mozdulatai kiszámíthatóak voltak és könyörtelenek. Mindenáron fájdalmat akart okozni nekem. Újra és újra pofon vágott, majd a hajamnál fogva megragadott.

Éreztem, hogy csomókban hullik ki a hajam, ahogy végigvonszolt a padlón a fürdőszoba felé. Eleredt az orrom vére, de nem tudtam letörölni, egyre fogytán volt az erőm, a legújabb dühkitörése sokkal brutálisabb volt a korábbinál. Beráncigált a fürdőszobába, a kád széléhez szorította a fejemet és forró vízzel locsolni kezdte. (...)

Újra megütött. Üvöltve kértem, hogy hagyja abba. Üvöltöttem, sikítottam, ahogy csak a torkomon kifért. Alig vagyok százhatvanöt centi, esélyem sem volt ellene a két méterével szemben, de valami mélyről jövő, dühödt életösztön elemi erővel tört fel belőlem. Küzdöttem, harcoltam, pedig tudtam, hogy semmi értelme az egésznek. Tudtam, hogy meg akar ölni. Hogy megint be van drogozva és bosszút akar állni rajtam. Hogy miért? Azt maga sem tudta... (...)

Remegtem, ahogy újra és újra lesújtott rám. Éreztem, ahogy reccsen a csontom, ahogy beleverte a fejemet a fürdőkád szélébe. Tudtam, hogy el fogok ájulni, és hogy hamarosan vége lesz mindennek. (...)

Újra megragadott. Egy... Kettő... Három... Lehajtottam a fejemet, piros vér csöpögött le az arcomról a ruhámra.

Eszembe jutott, hogy ha megérkezik a sajtó, milyen állapotban fognak lefotózni. Csupa vér vagyok. Majd így szólnak a szalagcímek, hogy „A híres politikus lányát vérbe fagyva találták!". Vicces, hogy az embernek a halála előtt milyen gondolatai támadnak... (...)

Hirtelen minden elsötétült. Az utolsó kép, ami megjelent előttem, az arca volt. Bár nem is arc volt az, hanem inkább egy torz maszk, fekete szemekkel. A férjemé."

(Azért majd amikor legközelebb hazaér a Párom munkából, és az unalmas háziasszony által feltálalt vacsora, némi beszélgetés és esetleg egy hátmasszázs után összebújunk, aztán szeretkezés után azzal a végtelenül békés, lebegős jó érzéssel fekszem a karjaiban, amíg álomba nem cirógat, lehet, hogy majd eszembe jut, hogy Keleti Györgyi együttérző módon sajnál engem (is) a szánalmasan unalmas, áldozatként élt életem miatt, mert ő ennél izgalmasabbat választott.