Körülmény indokolhatja-, igazolhatja-e azt, hogy valaki szeretőt tartson?

Kedves 18-as:

Bárcsak ilyen lenne minden nő!

Kedves 20-as:

A feleséged tényleg kincs. A legtöbb nő alig várja, hogy hazugságon kaphassa a pasiját.. A feleséged bölcs, és nagyszerű asszony lehet.

Látom, elég sok éllovasa van a "hűség mindenek felett, mert CSAK" mozgalomnak. A baj csaj az, hogy értelmes megoldást ezek közül senkitől se olvastam.

"Legyél hűséges, mert csak!"

"Ne csalj meg senkit, mert az a világ legundorítóbb, leggusztustalanabb legalantasabb dolga, és az ilyen már nem is ember"

Nem értem, ezek az emberek miért csak a propaganda dumát tudják tolni... A probléma valós.. A problémával nagyon sokan küzdenek!!!

Ha annyira igazatok lenne, akkor nem végződik ennyi házasság válással? (nem ritkán tönkre téve ezzel a gyerek gyerekkorát, hogy csonka családba kell felnőnie)

Azt sem értem, miért van az, hogy 30-40 vagy végidősebb emberek miért keresik még mindig az "igazi"-t, a boldogságot reményvesztetten? Miért van ennyi boldogtalan, magányos ember?

Szerintem azért, mert baj van az értékrendetetekkel...

Az egyik legfőbb értékrendbeli hiba nálatok:

Az etikailag elfogadható, sőt, kifejezetten helyes cselekedet elhagyni azt, aki szeret, tisztel és megbecsül (úgy, hogy ez kölcsönös is ráadásul) csak azért, mert esetleg bizonyos téren az igények mennyiségileg eltérnek? Ez már eleve nem normális hozzá állás.. Persze a "normális" ez-esetben elég relatív, mert számomra teljesen elfogadhatatlan a szeretetre, szerelemre, összetartásra épülő kapcsolatot kukába dobni egy olyan testi dologért, ami a változó korral amúgy is elillan... Nekem nem olyan nő kell, aki jó az ágyban, de érzelmileg, emberileg egy selejt.. Nekem olyan nő kell, aki mellett amikor felébredek 80 évesen, mosolyogjak, és örüljek, hogy vele éltem le az életem...

Szerintem a fentebbi értékrendbeli különbség már önmagába legitimizálhat egy-egy félrelépést, vagy hűtlenséget, de az a tény, hogy aki ezt kifejezetten emberiség elleni undorító megbocsájthatathan féreg viselkedésnek titulálja, az vagy egy álszenteskedő hü lye, vagy pedig egy olyan frigid nő (esetleg töketlen férfi), aki a fentebb vázolt helyzetben fél, hogy az "áldozat" szerepébe kerülhet.

És itt jön képbe az értékrendbeli különbségünk másik sarkalatos pontja...

Fordított helyzetben, én ha szeretek valakit, de nem tudnám kielégíteni a szexuális vágyait a szerelmemnek, akkor elfogadnám azt a tényt, hogy kénytelen lesz megoldani másképp.. Ahelyett, hogy "lecserél" mint egy elhasznált konyharuhát...

Harmadik kitétel:

Különbséget kell tenni az érzelmi, és a testi dimenzió között, főleg hűséget tekintve... Alkotni kell az alaposabb vizsgálhatóság érdekében olyan fogalmakat, hogy érzelmi hűség,és testi hűség... Az érzelmi hűség az azt jelenti, hogy vigyázunk arra a "tűzre", ami bennünk ég a másik iránt... A testi hűség a hagyományos értelemben vett hűséget jelenti, tehát hogy nem dugunk félre... A megcsalás szerintem odáig bele fér, ha az egy eszköze annak, hogy a szerelmünket, és az érzelmi hűségünket megőrizzük. Ott kell abbahagyni a testi megcsalást, amikor a másik iránt érzések kezdenének kialakulni... Azt nem szabad engedni, és ha elkezdődik, le kell tudni állítani...

Visszatérve a "mi lenne fordított helyzetben"-re, ha nem tudnék megadni mindent és/vagy elégszer a páromnak szexuálisan, akkor menjen félre de 1.: nem akarok tudni róla, sem rájönni, sem beszélni róla. 2.: ne szeressen belé, tudja hogy hol a határ, ha jönnek az érzések, le kell állni.

Hosszú lett, amit írtam, de tudnék még mindig mondani hozzá pár észrevételt.. Lelkileg közben felkészülök a hozzászólásom további véres-szájú lehurrogására :D