Beleragadtam a 'barátizónába'?!

Többször is megérintem ha találkozunk, egyszerűen ösztönösen jön.. ha baráti társaságban vagyunk akkor is sokszor van hogy egymásra nézünk szinte egyszerre, mélyen egymás szemébe.. Akármikor találkozunk vagy elköszönünk hosszasan ölelkezünk és nem csak én 'erőltetem rá' mert magától is jön és megölel. Volt már pár olyan jel amivel nem tudom biztosra, de talán üzenni akart. Pl. kéz simogatás de csak ilyen pillanatok, aludtam is már nála.. persze külön ágyban, szülei is kedvelnek.. Egyszerűen tökéletes minden, több mint barát, de kevesebb mint kapcsolat és pont ezért nem akarom elveszíteni, de így meg eszméletlen rossz, de közben jó is hogy ennyire közel lehetek hozzá.