Szerintetek ez is "teljes rangú" szerelem vagy nem? 16 évesen megismertem a bátyám egyik barátjának az öccsét, ő akkor 22 volt.

Már első látásra volt valami szikra, már attól az arcomba futott a vér, ha rámnézett. Pár héttel később lementem balatonra a nagyszüleimhez, bátyám és a baráti társasága is lent volt és ez a fiú is. Folyton együtt voltunk, aztán egyszer csak megcsókolt. utána ugyanolyan volt a viszony, azt kivéve, hogy úgy viselkedtünk mint egy szerelmespár (bár ezt sose mondtuk ki). De ő utána visszament Pestre, én folytattam a gimit vidéken, viszont naponta beszéltünk, ha hazajött találkoztunk, de már egyikünk se kezdeményezett csókot, csak fogtuk egymás kezét és beszélgettünk. Legjobb barátok lettünk, a születésnapjaimra hazajött, mindent először egymással osztottunk meg. Közben szenvedtem is meg nem is, mert tudtam, hogy szeretem, de valamiért nem volt erőm eröltetni a dolgot. Most befejeztem a gimit és felköltözök Pestre. Pár hónapja volt egy kisebb veszekedésünk, belelovalltuk magunkat, mire egyszer csak rámkiabált, hogy szeret. Nem részletezem, páran biztos nyálasnak titulálnák.:) Az "évfordulónkat" a megismerkedésünktől számítjuk. Viszont nemrég azt mondta egy ismerősöm, hogy ez nem igazi szerelem, mert ilyen "csendesen" jutottunl el egymáshoz, és így nem is lesz hosszútávú. Én szeretem őt szerelemmel, ez biztos és ő is viszont, vele akarom leélni az életemet. De akkor miért mondta ezt az ismerősöm? (Bocsi, hosszú)