ELFÁRADT KAPCSOLAT? 50éves nő vagyok,15évvel ezelőtt megismertem egy férfit és hatalmas titkos szerelem lett belőle.

Azért titkos mert mindketten házasságban éltünk,2-2 gyerekkel. Aztán a barátom 10éve elvált (nem miattam), én otthon bevallottam ezt a kapcsolatot és attól kezdve sokat voltunk együtt, rengeteget utaztunk és őrülten szerelmesek voltunk. összeköltözés többször is, de nem akartam otthagyni a gyerekeimet és az apjukat. Szóba került az Így nem tudtam volna boldog lenni. Aztán 5éve a férjem elköltözött, hátha így már semmi nem áll az Én boldogságom útjába. Hát nem így történt, azóta már semmi nem olyan, mintha azóta megváltozott volna a kapcsolatunkban. Azelőtt mindenben segített, elém jött a munkahelyemre, jóban voltunk egymás gyerekeivel, csináltunk programot, átjött hozzám. Ma már kritizálja a gyerekeimet, de én ne mondjak az övéire semmit, féltékeny a kutyáimra a macskáimra, a volt férjemre, a munkámra stb. Ha elutazunk, kettesben nagyon jól megvagyunk. De a hétköznapokban nem lehet a gyerekekről, az állatokról, a munkámról beszélnünk, mert biztos összeveszés a vége. Akkor miről beszéljek? Szülinapjára el akartam vinni 3 napra valahova. Eddig mindig örült ilyenkor, de az idén: ő nem megy sehova. Ja, a barátom 15évvel idősebb és külön élünk. Én a házamban a felnőtt gyerekeivel, ő egyedül. A napi programja:dolgozik délelőtt, délben ebéd az anyjával és a húgával, délután 17h-kor söröző és ott ül estig a barátjával. A menetrendünk: szerdán este, és hétvégén délután megyek fel hozzá és akkor alszom ott. Nem akarok nagy dolgokat, de ez a tv nézés nekem néha kevés. Sétálni, kirándulni nem akar. A szexben maga a tényleges aktus ritka, mint a fehér holló. Az utóbbi 2 évben legalább 4x kellett megalázkodva visszasírni magam, mert majd hogy nem kidobott, mert később telefonáltam, mint megbeszéltük, segítettem a gyerekeimnek a konténert pakolni, pedig tényleg megígértem, hogy nem fogok. Azért ez nem olyan nagy bűn vagy igen? Nem tudom érdemes-e energiát fektetnem ebbe az egészbe? Nagyon szerettem és azt hiszem szeretem is, de ez a kapcsolat nem visz sehova. Soha nem fogunk együtt élni már látom:ő soha nem fogja otthagyni a házát, pedig még 2 éve szó volt róla, hogy veszünk valami kis házat (megtehetnénk). Én pedig arra vágyom, hogy a hétköznapok nyűgét megosszam valakivel, együtt keljünk feküdjünk mindennap, együtt kertészkedjünk stb. Nem tudom hogy legyen tovább?