Belehalok, szakított a barátom, ő volt a mindenem. Mit tegyek?

17 éves vagyok, és pont ma jártunk 7 hónapja a szerelmemmel. Ő volt nekem az első nagy szerelem, és én is neki. Csodálatos fiú.. Én érzem, hogy ez nem csak tiniszerelem volt, mert az igaz, hogy "csak" 7 hónapot jártunk, de előtte már több mint 1 éve szerettem. Nekem ő a mindenem, és ebbe belehalok egyszerűen. A szakítás bonyolultabb, ugyanis nem illettünk össze teljesen. Úgy értem más volt a véleményünk és a világ meglátásunk is. Ő szegényebb családból származik, mi meg gazdagabbak vagyunk. Ezt nem azért írom le, mert ez a mérvadó, (ha róla volt szó soha nem számított nekem a pénz), de őt valószínűleg ez is zavarta.. Érthető módon. Tehát mivel ennyire különböztünk ebből eredően több veszekedésünk is volt, és előbb-utóbb az ember belefárad. Az egyik nagy veszekedésünk után is majdnem szakítottunk, de akkor meg tudtuk beszélni hogy lesz 1 hónap próba, ha azt kibírjuk veszekedés nélkül akkor maradunk. Ez az 1 hónap nem most telt le, van még belőle másfél hét. A helyzet az, hogy ki is bírtuk veszekedés nélkül, nagyon minimális összezördülések voltak. A barátom azt hitte ma telt le, ezért átgondolta a kapcsolatunkat és azt mondta, hogy vége:'( Valószínűleg neki sok volt a veszekedés, és nem bírta, meg gondolom azt is beleszámította, hogy mennyire különbözünk. Én elmondtam neki mindent, hogy bármit megtennék érte, hogy mennyire szeretem, hogy nekem ő nagyon fontos, erre azt mondta ő is szeret, és biztosan így van mert még sírt is. A szívem megszakad.. Azért fáj a legjobban mert SEMMI jel nem utalt erre, ugyanis tegnap mondta hogy beszélni szeretne velem, akkor már sejtettem, hogy ez lesz. Annyira jó volt vele, mert most pénteken ott aludtam nála, és még vasárnap is áthívott filmezni. Erre 1 napra rá mondja, hogy beszélni szeretne. Akkor vasárnap még nem tudta, hogy ez lesz, de érezte hogy nem olyan a kapcsolatunk mint régen, ezért hétfőn átgondolta, és igen.. Akkor is elmondta, hogy nagyon szeret, ma is elmondta, mégis vége van. Komolyan mondom, én ilyen szomorúságot még soha életemben nem éreztem. Mit tegyek? Szerintetek van még esély arra, hogy összejöjjünk? Esetleg tapasztalatok?

Köszönöm szépen, hogy elolvastad, elnézést a hosszúsága miatt. Várom a válaszokat.