Minden férfi egyforma?

Félreértés ne essék, nem akarok nagy általánosításokba bonyolódni, csak mostanában foglalkoztat ez a kérdés.

Túl vagyok már pár kapcsolaton, különböző típusú emberekkel voltam együtt, értem ezalatt a tipikus "macsót", a szelídebb már-már "papucs" típusú férfit, és a köztes típus, aki határozott ugyan, megvan a maga véleménye, de azért, ha kell, átadja a nőnek az irányítást.

Én személy szerint a párkapcsolataimban mindig szerettem, ha a férfi határozott, irányít, tud beszélni az érzéseiről, de mégse ez az állandó szeretlek-es típus. Ehhez képest igazából azt tapasztalom, hogy akármilyen "típusról" beszélünk, mindenki ugyanolyan. Lehet, hogy nekem van egy olyan kisugárzásom, ami arra sarkallja a férfiakat, hogy "túlságosan szeressenek", amivel nem is lenne baj, de mint mondani szokás, a jóból is megárt a sok, ha naponta legalább tízszer hangzik el a másik szájából a bizonyos "sz" betűs szó, az hosszú távon elég kiábrándító tud lenni, főként azért, mert én nem vagyok az a típus, aki nagyon szereti hangoztatni az érzéseit. Nagyon tudok szeretni, de ezt én inkább cselekedetekben mutatom ki, mint szavakban, és őszintén szólva mindig zavart, hogy ha én nem mondom elégszer, az a másiknak nem esik jól. Egy volt kapcsolatomban sokszor volt téma ez, hogy ő azért mondja nekem annyiszor, hogy szeret, mert szeretné, ha én is mondanám. De kérdem én, mi szükség van erre?

Férfiak/nők, tapasztalatok ezzel kapcsolatban? Férfiak részéről arra lennék kíváncsi, hogy hogy álltok hozzá ehhez a kérdéshez a kapcsolataitokban, ért ezzel kapcsolatban titeket negatív élmény? De főként a dolog miértje érdekelne...bizonytalannak érzitek ilyenkor a kapcsolatot, amikor nagyon hangoztatjátok, hogy mennyire fontos a másik, vagy egyszerűen csak jó ezt mondogatni?

A nők részéről pedig az érdekelne, hogy ha valaki hasonló helyzetben van, hogy oldja ezt meg, nem zavaró-e ez? Vagy az a legegyszerűbb, ha az ember hozzászokik ehhez a túlzott szeretetáradathoz?

Köszönöm a válaszokat. 21/n