Érdemes várni a nagy Ő-re?

4-es, abban igazad van, hogy görcsösen ragaszkodom dolgokhoz, de ismerem magam, nem képzelem azt, hogy türelmes vagyok, tényleg az vagyok...a problémamegoldásban hiszek...csak néha már annyira rágörcsölök a dolgokra, hogy azért nem megy...lehet, hogy a negatív példákból tanulva, én mindig elképzelem magam előtt a jövőt (egy számomra fontos személlyel) és úgy vagyok vele, hogy ha most megcsinál piciben valamit, akkor később is igen nagy esély van arra, hogy ezt nagyban is meg fogja tenni...gondolok itt az alkoholizmusra, vagy arra, hogy ha valakinek már most nem te vagy az első, persze csak csip-csup ügyekben, de akkor sem...akkor idővel két gyerekkel magad mellett is ugyanez lesz a séma? igen, lehet, hogy rágörcsölök...nagyon is...de úgy érzem, a lehető legtöbb mindent megadok a másiknak, gondoskodó vagyok, nincsenek tabuk nálam a szexben, elég teret hagyok egyedül mozogni, nem vagyok féltékeny stb.

jelenlegi párom szerint álombaratnő vagyok, de lehet, hogy pont ezzel rontom el a dolgokat? nem vagyok rigolyás, nem várok el semmit...de sokszor azt érzem, hogy pont ezért nem is kapok, egy pici, apró, hetköznapi figyelmességet sem

Nem vágyom a tökéletesre, ezt már a kérdésemben is kihangsúlyoztam, túl vagyok egy ideje a tündérmesékben. Nem sokkal ezelőtt olvastam gyiken egy olyan kérdest, melynél az emberek a tökéletes kapcsolatot taglalták. Azóta agyalok ezen tulajdonképpen, hogy ha ennyi tökéletes kapcsolat van ma, akkor én ezt miért nem látom?

Igen, vágyom egy olyan kapcsolatra, amiben jóban-rosszban együtt lehetünk a másikkal, és nincsenek legyőzhetetlen akadalyok...de ha túl sok akadály merül fel, nem lehet, hogy az is tönkretehet egy kapcsolatot? Ha túl sok mindennek kell átformálódnia, eltűnik a boldogság a kapcsolatból.

22 éves vagyok, szintén túl igen sok tartalmas kapcsolaton...tudom, hogy hol a helyem a világban, és azt is tudom, mire van szükségem...az ember társas lény, mégis ez okozza az esetek többségében a legnagyobb problémát

az alkohol csak a kisebb probléma...tudok, hogy egy huszonéves férfi pont abban az időszakban van, amikor még szórakoznia kell...nem vagyunk elvetemültek, maximum házibulikba járunk, kiöregedtünk az igazi bulizós korszakból...de nekem van közvetlen rokonom, aki alkoholista, a páromnak is van...és tudja azt is, hogy erre a témára én nagyon ugrom...szeretem a párom barátait, elfogadom, hogy esténkent össze kell futniuk...de folyton azt látom magam előtt, hogy ez 10 év múlva is így lesz...