Hogy szakítsak a fiúmmal miközben még szeretem?

Nézd, nem tudom, hány évesek vagytok, de ez az úgymond kapcsolat több sebből is vérzik.

Kezdve azzal, hogy azért egy Budafok-Kispest távolság az nem a világ vége. Nehogy már egy kapcsolat ne bírja ki azt, hogy a város másik részébe költözik!

Persze, tudom, tizenegykét évesen azért nem mászkálhat úgy az ember, ahogy kedve tartja, de amelyik szerelmet pár kilométer ki tudja végezni, az nem is szerelem.

A másik dolog, hogy úgy látom, egyáltalán nem működik a kommunikáció köztetek. Most nem akarom azt boncolgatni, hogy vajon miért nem azért kértél segítséget, hogy helyrehozd a kapcsolatotokat, hanem inkább azért, hogy hogy szakíts, pedig ez is sokat elmond kettőtökről.

Az meg már pláne töketlenség netovábbja lenne, ha tényleg szakítani akar, de még ezt sem képes kulturált ember múdjára megtenni, hanem azt várja, hogy te szakíts. (Persze, hogy utána lehessen kit okolni.)

De segítséget vártál, nem véleményt...

Nézd, ha tényleg szereted, akkor a legnagyobb ostobaság, hogy szakítasz. (Anélkül, hogy megpróbálnád helyrehozni a kapcsolatotokat.) Elsőnek mindenképp azt kell kiderítened, hogy mi is történt vele, ami miatt ilyen lett?

Aztán természetesen leülni, és megbeszélni a kapcsolatotokat. Nem ám egyből szakítani, hanem ha probléma van, azt megoldani. Persze, ha neki csak tényleg addig tartott a szerelem, ameddig ott voltál neki karnyújtásnyira, akkor tényleg nem kétség, hogy egy töketlen gyökér, de ha nem így van, akkor kár lenne rögtön az első problémánál eldobni mindent.

"Mert igy tényleng nincs semmi értelme!"

Így valóban nincs. De lehet tenni azért, hogy ne "így" legyen, hanem máshogy.

"De egyszerüen nem tudom elengedni mikor tudom hogy ö szerintem ezt akarja!" Erre csak ugyanazt tudom mondani: ha azt akarja, akkor mondja ki, hogy vége. Gerincesebb megoldás, mint hogy addig szivasson téged, amíg kínodban ki nem mondod.

Egy kapcsolatot le lehet zárni szépen is...

Na meg: SZERINTED ezt akarja. Egy jótanács: puszta feltételezések alapján soha ne hozz komoly döntést!

A kommentelőket elnézve lehet, hogy egyedül vagyok, aki ezt mondja, de szerintem sem az nem megoldás, hogy az első jöttment nehézségnél eldobod a kapcsolatot, sem az, hogy hagyod, hogy jó hosszan, sok sírás árán "magától elmúljon". Mindkettő jóval fájdalmasabb emlék lesz, mint ha rendesen zárnátok le ezt a kapcsoaltot (már ha egyáltalán le kell), olyannyira, hogy még a szép dolgokat is be fogja árnyékolni a kapcsolatotok vége.

De mondom, ha eddig dúlt a nagy szerelem, akkor ez még több, mint valószínű, hogy helyrehozható. De ha nem, akkor is, meg kell beszélni. Nem csak sablondolgokat kell mondani egymásnak, hanem ha probléma van, azt is meg lehet beszélni.

Az a pár km meg tényleg nem ok arra, hogy vége legyen.

Mit szóljak én, 500 km-ről? Ehhez képest az, hogy felszáll a buszra, és ül pár megállót, egyszerűen semmiség.

Itt szerintem más okok is vannak.