Egy idő után tényleg minden kapcsolatban elmúlik a szerelem, és üressé válik?

Nekem is ugyanez történt egy 5 éves kapcsolatommal. Utólag úgy gondolom, az tarthatta volna életben a szerelmünket, ha mindig van valami közös cél, amiért együtt, közösen küzdünk. Pl. egyszer kitaláltam, hogy utazzunk el Londonba kettesben. Ehhez egyetemistaként ugye hosszú ideig gyűjtögetnünk kellett a pénzt, megtervezni az út részleteit, aztán maga az út is nagyon jó élmény volt, egy új helyzet, amiben a kapcsolat is megújul. Keressetek együtt valami izgalmas, közös célt:) 26/N

Miért lettél miatta ideges?

Nem látod őt különlegesnek?

Szakítsatok, ha lesz új csaja, egyből feltámadnak az érzelmek ne félj! :D

Nem lehet , hogy első szerelem? (Én is voltam, tudom,,,)Nos: szerelem és szeretni két külön álló fogalom! 40 éves házas vagyok, és még most is szeretem a feleségem! Két családos fenőt fiúnk van... 62/F

Ne aggódj, az anyag nem vész el, csak átalakul. Ugyanez igaz a szerelemre is. Nem vesztek el az érzések, csak máshogy jönnek elő. Már ismered az összes mozdulatát, gesztusát, egyre nehezebb újdonságot mutatni a másiknak, az a bizonyos lila köd felszállt, vagy legalábbis erősen megritkult, már látod a másik hibáit és ő is látja a tieidet. Nagyjából 2 út létezik most. 1. Elhagyod. Talán ez az egyszerűbb, de nem feltétlenül a könnyebb. Feltételezem sokminden történt veletek ebben a 3 évben. Sok szép és időszépítette emlék, közös élmények, mámoros szerelem, végighancúrozott éjszakák, nagyszabású közös tervek. Hagynád ezeket veszni? El tudnád dobni, amit eddig közösen felépítettetek? Ennyire vágysz arra, hogy újra izgatottan készülődj az első randira? Ezekre a kérdésekre rajtad kívül senki nem tud válaszolni. 2. Vele maradsz. Nem lesz könnyű, nagyon nem. Le kell mondanod az új szerelem izgalmáról, az új pasi felfedezéséről, a kezdődő kapcsolat romantikájáról. Visszaemlékszel az elejére, és megérted, hogy ilyenben többet nem lesz részed. Kétségbeejtő. Ilyenkor lehet táplálkozni a közös emlékekből. Meg kell próbálni újra egymásba szeretni. A régi emlékek felelevenítése mellett meg kell próbálni valami újat a kapcsolatba csempészni. Látogassatok el a régi kedvenc helyetekre, ahol összejöttetek, ahol először csókolóztatok, ahol az első randitok volt, stb. Ezen kívül fedezzetek fel új helyeket, új élményeket. Csak az emlékekből nem lehet táplálkozni, ahhoz kell valami új. Mi 8 éve vagyunk együtt a férjemmel. Amúgy 25 éves vagyok. Az első év...az első nyarunk maga volt a paradicsom. Egy igazi, gondtalan, szerelmes nyár. A második év is nagyon szuper volt, talán az volt a legjobb évünk. Aztán jött a mumus harmadik év. Ott már több randira is úgy mentem el, hogy "jó, ma befejezem vele". De nem tudtam megtenni. Ahogy megcsókolt, én hozzábújtam, el is felejtettem ezt a szándékomat. Aztán összeköltöztünk. A negyedik évfordulónkat kb. végigbőgtem, hogy nem tudom, hogy fogom én ezt tovább csinálni, ez már egyáltalán nem az, amit elkezdtünk. Változtunk. Mind a ketten. Sulis kamaszokból dolgozó felnőttek (?) lettünk. Beköltöztek hozzánk az általános problémák: fáradtság, leterheltség, munkahelyi nyomás, majd munkanélküliség, pénzhiány, ismét munkahelyi nyomás. Az ötödik év valamivel jobb volt, ezután a végigsírt évforduló után igyekeztünk megoldást találni a problémáinkra, és elkezdtünk újra kihasználni a közös szabadidőnket. Elkezdtünk esküvőről álmodozni. Aztán az egyik éjszakai beszélgetésnél kisült, hogy az én életem szerelme mindennél jobban vágyik egy autóra. Hosszasan mesélt nekem erről, én meg csak hallgattam. Úgyhogy akkor lemondtam az esküvőről, végülis még semmit nem kezdtünk el szervezni, még csak az álmodozás fázisában tartottunk. Autó is meg esküvő is, nem ment volna egyszerre. Úgyhogy rááltunk az autóprojektre. Irtó mázlink volt, sikerült megfizethető áron jót venni, hitel nélkül. Nem részletezem, hosszú sztori. Onnantól kezdve mintha kicserélték volna a vőlegényemet. Újra az a magabiztos humorherold volt, akit megismertem és akibe beleszerettem. Élveztük a járgányunkat. Meg élveztem, hogy visszakaptam a szerelmemet. Ezután már jöhetett az esküvőszervezés. Egyébként nagyon jó, hogy így csináltuk, mert könnyebb autóval esküvőt szervezni, mint tömegközlekedve... Újabb izgalmas időszak vette kezdetét. A hetedik évben élveztük, hogy házasok vagyunk, az esküvő egy élménybomba volt, amiből lehetett töltekezni. Nem is a papír az érdekes. Hanem az élmény. Egy viszonylag laza, kötetlen esküvőt szerveztünk, amiben a komolyságnak csak az anyakönyvi hivatalban volt helye, egyébként végighülyültük az egész napot. Mi is, a násznép is. Jó vőfélyünk volt, na. Mi meg minden marhaságban benne voltunk. Esküvő után elgdondolkodtunk, hogy mi legyen a következő nagyszabású terv, amit közösen megvalósítunk. Esküvő után logikusan a gyermekáldás következne...ha lenne rá keret. Számoltunk, számoltunk, agyaltunk, számoltunk, döntöttünk. Irány külföld. Ezzel is szerencsénk volt, volt, aki segítsen elkezdeni a külhoni életet. Nehéz döntés volt, ezt nem ecsetelem, mert ez már egy másik történet, de lényeg, hogy újabb változás történt. Kicuccoltunk az osztrákokhoz. Ez volt a hetedik év projektje. Itt a nyolcadik év vége felé úgy döntöttünk, jöhet a baba. Remélem sikerült a lényegre is rávilágítani, hogy mindig kell valami nagyszabású terv. Valami, ami kicsit felforgatja a kapcsolatot. Nagyon fontos, hogy együtt találjátok ki, együtt valósítsátok meg, és együtt örüljetek az eredménynek. És aztán találjátok ki, mi lesz a következő nagy cél. Nálunk működik, legalábbis idáig működött. Remélem tudtam segíteni. Döntened neked, pontosabban nektek kell, hogy hogy csináljátok tovább. Az mindenképpen jó, hogy tudsz beszélni a barátoddal a negatív érzéseidről is. Ez nagy kincs, jól gondold meg, hogy eldobod-e.