Mégis mit kéne tennem?

Sziasztok, elmesélném a problémát ami mára már nagyon aggaszt, és már nagyon nem tudom mihez kezdjek. A lényeg az hogy amikor 9.-es lettem az osztályban megismerkedtem egy olyan lánnyal aki valójában szerelem volt első látásra nekem. Az év elején csak néztem őt órákon a reakciót ő mosollyal fogadta, és valahányszor néztem ő mindig mosolygott én pedig vissza rá. Az a helyzet, hogy én nem vagyok olyan típus aki egy lányhoz odamegy és elbeszélget vele főleg olyannal akibe eszméletlenül szerelmes vagyok. Megtudtam, hogy van egy barátja akivel elvileg 2 éve jár. Az elején nem is tudtam mire vélni a mosolyt, és az idők múltán azt hittem, hogy nem ugy kellesz az osztálytársamra tekintenem mint a szerelmemre. Ez nem sikerült, közben próbáltam más lányokkal is ismerkedni, találkoztam is eggyel aki tetszik és elhatároztam, hogy vele próbálok megismerkedni és "leállni az osztálytársamról". Ezzel csak megint egy probléma volt, a fejemben elhatároztam már hogy nem fogok "úgy" nézni rá, de egyszerüen fél év után sem sikerült. Még a mai napon is annyira bele vagyok zúgva és ezt valószínűleg ő is tudja. Ő mindig is kedves volt velem ha beszédre került sor és fordítva is. Ugy érzem addig képtelen vagyok más lányokkal ismerkedni ameddig őt mindennap látom, és ez még igy lesz 3 évig? Fogalmam sincs, hogy mit kéne csinálnom. Remélem megértettétek a sztorimat, bocsánat néhol a fogalmazásért, a válaszokat előre is köszönöm!