Nagyon szeretek valakit, akivel teljesen reménytelen a dolog, mit tegyek, hogy kiábránduljak végre?

Tudatában vagyok annak, hogy mániákusan kötödöm valakihez, akiről viszont nagyon úgy tűnik, hogy lesesz*r. Mégis rögeszmém, hogy ő hozzám tartozik, amiatt, hogy úgy éreztem, életemben ő az első akit igazán szeretek, és megért engem. Úgy voltam vele, hogy csak egy társra vágytam, aki megért, és ő is igy volt velem. Interneten ismerkedtünk meg, bár találkoztunk élőbe is, akkor ő még nem tűnt fel nekem annyira. Folyton azt terveztük, hogy milyen jó lesz, ha találkozunk, teljesen megbiztam benne és úgy éreztem nagyon tartok hozzá. Ma már annyira hülyeségnek érzem ezt az egészet, de nem tudom leszállni róla teljesen, és az idegesit a legjobban, hogy nem tudom mi van, mivel nem is nagyon dumálunk, és mikor igen, akkor is homályos, egyszerűen nem hiszem el amit mond, meg nem értem az egészet. Egyszer csak nem érdekelte őt ez az egész, én meg nem tudtam felfogni, hogy miért nem áll szóba velem? Tudom, hogy "egy összeveszés már csak ilyen", de nem akartam és ragaszkodtam ahhoz, hogy megmagyarázza, mi baja, azóta egyre rosszabb lett. Én is összekavartam a dolgokat, alapból kicsit nevetségesnek tartottam ezt az egészet, másrészről meg imádtam, de rámjött, hogy én is meg-megbántottam őt, amit furán reagált le, így már azt sem tudom hogy béküljek ki vele. Bűntudatom volt attól, ha netán megbántottam őt vmivel, közben úgy éreztem ő folyamatosan bánt a hirtelen nemtörődömségével. Végeredményben egyszerűen csak rémes mennyire kihat rám az ő hiánya, legalább heteket gondolkodtam azon, hogy hozzam helyre, vagy mit csináltam, amikor meg beszékünk, akkor büntudatom támad gyakran, hogy mitis mondjak, hogy megne bántsam.. tudom hülyeség, de eddig már annyi energiámat elszivta ez a probléma.