Kételkedem, de miért?

Van egy párom ( férfi ), lassan egy éve vagyunk együtt. Nem is olyan régen volt egy kis vitánk, és amúgy is egy rosszabb, önbizalom-hiányos időszakomban vagyok, így elgondolkodtam azon, hogy talán jobb lenne neki nélkülem, és hogy már biztos elege lehet a folyamatos hisztijeimből. Tegnap találkoztunk, és valahogy nem tudtam boldog lenni, sőt még csak a szívem sem dobogott annyira, amennyire szokott találkozásokról. Mondtam is neki, hogy szomorú vagyok, hogy kételkedek az érzelmeimben, és hogy lehet, hogy jobb lenne neki nélkülem, egy olyan lánnyal, akivel kevesebb a probléma. Persze érdekelte, hogy miért is lenne neki jobb, mondta, hogy szeret, és igazából ha már nem is szeretem, akkor nem tud mit tenni. Nekem még mindig nagyon fontos, szeretem is őt, és nagyon-nagyon félek őt elveszíteni. Sokszor vitázunk, de ezek miatt nem aggódom annyira, eléggé akaratosak vagyunk mind a ketten, de mindig meg tudjuk ezeket oldani. Rendes hozzám, támogat, szeret, és mindig mellettem van, sőt egy ideje egyre inkább, és valamiért mégis úgy érzem, hogy talán jobb lenne nekünk külön. Ki fogom szerintetek heverni ezt a veszekedést és újra olyan lesz, mint eddig? Megvisel a dolog, hogy sokszor hülye hisztis pics.ként viselkedem és ilyenkor mindig egy picit megbántom.