Van közöttetek olyan, aki valakiért elhagyta a párját? Vagy értetek hagyta el a másik a saját párját? Nehéz döntés volt?

18 éves lány vagyok. Az első "nagy" szerelem egy évig tartott amikor egyik napról a másikra kijelentette az exem, hogy másik barátnője van.

Akkor a mostani kapcsolatomban pedig én vaciláltam egy ideig azon hogy össze kéne jönnöm mással de végül minden megbeszélésre jutott és együtt maradtunk most már több mint másfél éve. Úgyhogy szerintem nem ott hagyni kell a párunkat hanem megbeszélni vele a dolgokat. Hisz biztos van valami ok amiért a másik felkeltette a figyelmünket.

Hogy ki merek-e lépni egy rossz kapcsolatból? Igen, előfordult már. Nem látom értelmét olyannal együtt lenni, aki mellett nem vagyok boldog. Az meg ostobaság, hogy csak azért, hogy legyen valaki.

Hogy egy boldog kapcsolatban elhagynám-e azt, akit már szeretek annyira, hogy a páromnak hívok? Kizárt. Akkor már nem szeretném, ergo akkor már nem lenne a párom.

2012-ben néhány hete voltam együtt egy nálam 6 évvel fiatalabb lánnyal, amikor egy másik , csak 3 évvel fiatalabb lány kb szerelmet vallott nekem én meg teljesen elszédültem, szakítottam és az új csaj 2 hét múlva lepattintott (mint mondta érzelmileg fel volt kavarva röviddel egy 1 éves kapcsolat után - hát kösz, bár sajnos érthető). Úgy éreztem, tanultam az esetből, de aztán elég hasonló dolog játszódott le tavaly nyáron :)

3 hónapja tartó távkapcsolat, nem az a rózsaszínködös, inkább intellektuális alapon de volt benne vonzalom is. Balatoni táborban egymásba zuhanunk egy vezetőtársammal (szintén 6 évvel fiatalabb :P ), és egy héten keresztül átbeszélgetjük az összes éjszakát. Eszméletlen szerelem, ráébredek hogy a távbarátnőm egyszerűen nem tetszik igazán, ja és hab a tortán hogy nemrég meg is csalt.

Mondhatnám, hogy hát kb ugyanez történt egy évvel korábban, és észnél kéne lenni, de érzem hogy itt komolyabb dologról van szó. Tábor vége után 2 nappal szakítok az erdélyivel, összejövök a szerelmemmel (aki egyébként szintén ki kellett hogy tegye az aktuális srácot aki közben elköltözött Hollandiába és voltak vele más gondok is bőven).

Azóta is boldogan együtt :)

Az egészből szerintem az lehet számodra tanulság, hogy nincs két ugyanolyan helyzet, és nem amiatt kell együtt maradni vagy szétmenni mert rossz/jó egyedül és szar kapcsolat vs magány, hanem mindig szembe kell nézni a helyzettel, megfogalmazni magadban ami esetleg kimondatlanul zavar, ezeket lehetőleg felhozni a párodnak és megbeszélni. Ha pedig nem juttok közös nevezőre, akkor fel is út, le is út, nem kell húzni egymás idejét. Elhúzódó dolgok mindig fájdalmasabbak, ha egyszer véget érnek - mert véget érnek.

Még annyit, hogy hosszabb idő után tök természetes hogy kialakulnak érzések mások iránt, ezeket lehet kezelni és ha nem azért vannak, mert a párod nagyon nem ad meg valami fontosat, akkor jó kommunikációval, kitartással ki lehet lábalni belőle és a kapcsolat csak megerősödik ettől. De ha egy ilyen eset rámutat hiányosságokra, amiket már a kapcsolat nem tud pótolni, akkor eljött az ideje a szakításnak.

Házasságban kicsit más a helyzet, ott már nem szabadna hogy durva eltérések kibukjanak, ezeket még a házasság előtt kell kideríteni (más kérdés hogy az emberek mennyire veszik ezt manapság komolyan).

24F

Ott a +pont nálad PearlDiver!(részemről)

A "nem mernek kilépni egy rossz kapcsolatból" egy tipikus feminista női mondat. Ilyet szinte biztos,hogy férfiak 99%-a nem mondana.Nők találták ki más nőknek,hogy kiüthessék egymást a nyeregből. Vigyázzatok! A női gonoszság határtalan. A gyöngytyúk ne válassza párjának a tűzokádó sárkányt,mert ott nem lesz soha jó kapcsolat,máskülönben tényleg működik a problémák megbeszélése és megoldása,minden más esetre pedig ott a mastercard.

Igen történt nemrég... A legjobb lánybarátomba belezúgtam és neki pasija volt. Ő is kezdett belémszeretni a csávója szemétként kezelte szóval érthető volt. Úgy beszélt róla , mint aki teljesen kiábrándult a kapcsolatából , de elég mazochista a csaj..

Az viszont nagyon nem érthető , hogy szakítás után újra összejött vele. Ugyanez a félelem az újtól és a megszokás dolog volt nála. Én meg megszakítottam vele a kapcsolatot... senki pótléka nem leszek.

(Pszichológiával foglalkozom valamilyen szinten ,szóval igen létezik ilyen)

Az első házasságom tipikus mintaházasság volt. Soha egy hangos, szó, vagy veszekedés. Csak nagy-nagy békesség. 18 év után ebbe is bele lehet fáradni. Olyan érzelmi sivárság ez, aminél még egymás gyilkolása is jobb. Sajnos, igen jó svádám volt mindig, bárkit meggyőztem bármiről, vagy az ellenkezőjéről. A feleségem ismert már, ezért soha nem is vitatkozott. Az volt, amit mondtam, amit akartam. Mindig, mindenben.

18 év után kifelé kezdtem kacsingatni, és találtam meg életem igazi párját.