Három hét. Tudom, nem a világ vége, de jelengleg úgy érzem. Szerintetek?

A párommal márcisban lesz másfél éve , hogy együtt vagyunk. Szeptember óta hétvégente vagyunk együtt, mert Budapesten egyetemre ment én pedig távol lakom Pesttől. Hétvégente jár haza, akkor végig együtt vagyunk. Január 31-én egyetemi szervezéssel síelni megy, ahol útközben felvesznek még pár országban egyetemistákat. 10 napra megy, de előtte vizsgák miatt hamarabb fel kell mennie, és mikor hazajön már újra órái lesznek, tehát vasárnaptól még péntekig ki kell húzni. Tudom én, hogy nem a világ vége és, hogy mások hónapokat is külön vannak, de mivel ez lesz az első ilyen "hosszú" félek. Megbízom benne, de rossz érzés belegondolni, hogy még ő ilyen olyan nemzetiségű egyetemistákkal van én itthon ülök és a legizgalmasabb ami történhet az az, hogy lekésem a buszt a suliba, vagy hazafele. Hogyan kellene ezt felfognom? Voltatok már hasonló helyzetben? Ti nem tartottatok attól, hogy bármi rossz történik a távolság miatt kettőtök kapcsolatát érintően? Várom válaszaitokat