El tudnád viselni egy életen át, hogy a kapcsolatodban te szeretsz jobban?

De emberek itt most nem arról van szó, hogy a párod nem szeret mert akkor megette a fene. A tény, hogy egy adott ember jobban szereti a másikat, nem zárja ki azt, hogy a másik is a tőle telhető legjobban szeresse. Más emberek vagyunk, másképp fejlődött az érzelmi intelligenciánk és másképp vagyunk képesek a szeretetre. Ebből kifolyólag nem "ugyanazzal" a szeretettel közelítünk a másik felé, hanem amit a környezetünk, a szociális és életkörülményeink lenyomata hagyott bennünk.

Egy párkapcsolatban a szeretetet amúgy sem a viszonzás iránti vágy, hanem az önzetlen odaadás öröme kellene, hogy mozgassa.

Az a baj, hogy mindenki a saját kis egoját simogatja és dédelgeti, pont ez vezet manapság a kapcsolatok széthullásához.

Azért nem teljesen úgy van, hogy én szeretek, ahogy nekem jólesik, mert én így tanultam, így szoktam meg, ilyen környezetben nőttem fel, stb., azt meg magasról sz..rom le, a másiknak mik lennének az érzelmi igényei.

Nekem volt ilyen kapcsolatom: a párom szeretett a maga módján, de én nekem mások voltak az igényeim, elfogadtam, alkalmazkodtam, de közben irtó rosszul éreztem magam. Vége is lett, bármennyire is szerettük egymást.

Két teljesen különböző érzelmi igényű ember szerintem ritkán lesz jó társa egymásnak.