Elmondjam neki mit érzek iránta? Egyáltalán lenne még értelme?

Kicsivel több mint 1 éve ismerem/ismerjük egymást. A munkája során került a lakóhelyemre,így ismertük meg egymást.

Mondhatni "szerelem volt első látásra",de ezt akkor még nem tudtam. Ép életem legrosszabb szakaszában voltam ekkor,és sajnos még mindig kihat az életemre. Egyből szimpatikusak lettünk egymásnak (már csak abból is kiindulva,ahogy akkor rám nézett,nézett. Bámult és egy percre sem vette le rólam a szemét). Az elején még nem beszéltünk, csak amennyit muszály volt,de már ekkor is nagyon nézett engem. Aztán egyik nap mikor ép jöttem volna el megszólított,hogy "ne siessek már úgy annyira!". Ekkor mutatkozott be és egy kicsit mesélt az életéről. De itt még nem nagyon foglalkoztam vele.

Telt múlt az idő,és egyre többet beszélgettünk,a figyelme továbbra sem lankadt irántam,sőt! Egyre jobban nézett,(ezt más is észre vette)mikor meglátott mosolygot,szinte ragyogott a szeme,mindenből a legjobbat adta(boltos mellékállásban ,egyébként mentőzik)próbált velem flörtölni ,kedves lenni,egy időben még becézett is (de csak addig míg leállítottam)minden alkalmat megragadott,hogy hozzám, a kezemhez érjen,és fogta vagy simogatta a tenyerem,akárhogy viselkedtem vagy beszéltem vele nem érdekelte,(pedig nem kedves szavakkal illettem: idióta,bunkó,k*csög )egyszer azt mondtam neki menjen innen el mert senkinek sem hiányozna,főleg nem nekem de hiába,burkoltan de találkozni akart velem,elmondta ,hogy tetszem neki,és hogyha lett volna már lehetősége rég megcsókolt volna. De megkérdezte,hogy engedném- e neki - hát engedtem.... Ekkor már biztosra tudtam,hogy beleszerettem minden akaratom ellenére.

De én már meguntam,hogy nem tudom biztosra mit akar,miért csinálja ezeket. Így egyik alkalommal rákérdeztem mit akar tőlem,mi a szándéka. De össze vissza hordott mindent,és sokadik rákérdezésre azt mondta semmit.. Ekkor azt mondtam hagyjon békén,ne simogassa az én tenyeremet ! Azt mondta jó de azért még visszakérdezett.

Azóta nem beszélek vele,kerülőm,vagy ha mégis találkozunk vagy muszály vagyok hozzászólni,az sem sül jól el. Azóta már nem csinálja a dolgait,de észreveszem,hogy azért néha- néha rám pillant,vagy ugyan úgy néz mint anno,vagy ép rám se néz,köszönni köszön igaz néha félve csak én nem neki.

És hogy miért viselkedtem/viselkedek így vele? Egyrészt azért ami velem történt,másrészt pedig azért,mert ő nem független...nagyon nem. Próbálom leplezni az érzéseimet magam előtt és mások előtt is,előtte meg főleg (ő úgy tudja gyűlölöm- van benne vmi )de magam előtt már nem tudom. Úgy tudom tőle nem olyan jó a kapcsolatuk a párjával,(de neki egy szavát sem hiszem el!)és ebben lehet vmi,mert a párja sem ép pozitív gondolatokat posztol,és a munkatársától úgy tudom elég gyakran vannak problémák. Hogy mik nemtom nem kérdeztem.

Nem akarom elvenni mástól...de nélküle is rossz.

Nem tudom meddig tudom még titkolni ezt az érzést,de már lassan tényleg felemészt ez az egész és már nekem van belőle elegem!