Más is úgy gondolja, hogy ha valaki szereti a párját, akkor magától, kényszer nélkül ki tudja azt mondani és ki is mutatja?

Vannak olyanok, akik nehezen nyílnak meg, nem mindenki a szavak embere és sokan inkább úgy vannak vele, hogy a tettek beszélnek.

De igen: akármennyire is kuka vagyok, ha úgy érzem, a páromnak szüksége van rá és neki fontos, akkor nem törik le a nyelvem, ha egyszer-egyszer ki is mondom neki.

Szerintem, ha egy hosszú kapcsolatról van szó, ahol már kialakult a tökéletes bizalom, összetartozás, minden, ott igaz a kérdésben lévő gondolat, de amíg ez nincs meg... (van akinél hetek, van akinél évek kérdése, hogy meglegyen ez az állapot), addig sokan gátlásosak, és nem merik az ilyesmit mondani.

Pl én is ilyen vagyok, az első kapcsolatom 4 évig tartott, de még kb 2 év után jött el az az időszak, hogy magamtól is mondtam, hogy szeretem. Pedig szerelmes voltam, ezt elhiheted.

A mostani kapcsolatomnál pedig 2 hónap kellett nekem ehhez, de azóta is rengetegszer mondom, mert itt egyből kialakult ez a feltétlen bizalom, és lelki "biztonság", tudom, hogy neki bármit mondok, az ott jó helyen van, és nem él vele vissza semmiképp.

És volt egy olyan kapcsolatom is, ahol mindketten zárkózottak voltunk, igaz nem is tartott sokáig.. ott egyikőnk se mondott ilyesmiket, de nagyon erős érzelmeink voltak, a srácnak azóta is tart, és mégse mondta soha (jó oké, egyszer előtört belőle, de akkor se akarta volna mondani igazából)... szóval... eléggé ember függő. De én úgy gondolom, hogy a bizalmatlan emberek nem merik ezt mondani, vagy azok, akik már csalódtak és úgy érzik, hogy korábban visszaéltek az érzelmeikkel... függetlenül attól, hogy mennyire szerelmes az illető. Én is sokszor éreztem korábban is késztetést, hogy mondjam, és külön stresszben voltam, hogy nehogy véletlen kicsússzon a számon, mert még bánnám... ez van. :) De kezelhető a dolog.

Ez egy szubjektív, és körülményektől függő dolog. Miért pont fél év a határ? Miért nem egy hónap? Miért nem egy év?

Nem minden helyzet ugyanolyan. Ha az első fél évben csak mondjuk hetente 2szer tudtok találkozni, akkor is él számodra ez a szabály, vagy fél év szinte mindennapi találkozás után is?

Ugye, hogy nem ugyanaz?

Ettől függetlenül ne érts félre, nem akarlak bántani, számonkérni vagy átnevelni! Csak adott esteben gondolkozz el, hogy egy ilyen "önkényes" szabály miatt érdemes-e felrúgni egy amúgy jól működő kapcsolatot?

Te kimondod amint érzed? Vagy arra vársz, hogy először a férfi mondja? Mi van, ha rád vár, és félelemből nem mondja?

Bocs a sok kérdés miatt, igazából válaszolnod sem kell rá ha nem akarsz. Csak azt próbálom érzékeltetni, hogy ennyire azért nem egyszerű. Legalábbis számomra.