Más is úgy gondolja, hogy ha valaki szereti a párját, akkor magától, kényszer nélkül ki tudja azt mondani és ki is mutatja?

embere válogatja

van akiben hiába van meg az érzés, nem tudja jól kimutatni/közvetíteni a másik felé

meg aztán az is lehet h ő úgy gondolja, kimutatja, a másik meg nem ehhez van szokva és az neki édeskevés

A székely feleség faggatja a férjét.

-szeretsz még enegem? sosem mondod...

-férj: egyszer megmondtam,ha változás lesz szólok ;)

Egyet is értek, meg nem is.

Ha valaki nem tudja kimondani, attól még lehet, hogy van szerelem, csak éppen mellé akadhat egy adag komplexus is, ami miatt zavarban van és fél megnyílni.

A nejem nő létére is eszméletlen esetlen volt, ha az érzelmeiről kell beszélnie, vagy kimutatnia. Tíz éve vagyunk együtt, és az utóbbi két évben mondhatom el, hogy úgy tényleg érezteti velem, hogy szeret. Egyszerűen ilyen téren rohadt passzív volt mindig is, és egyáltalán nem a szavak embere, nincs önbizalma beszéd terén, és az ilyen témákban inkább hallgatott.

Ha én kezdeményeztem egy kis kedvességet, akkor dorombolt, de magától nem jött oda. Ha azt mondtam szeretem, akkor fülig érő szájjal replikált, hogy ő is, de magától nem nagyon mondott szinte semmi kedveset. Ha megcsókoltam, szenvedélyesen viszonozta, de ő maga nem mászott a számba szinte sosem. 8-9 év kellett neki a változásra. Főleg az utóbbi időszakban kifejezetten kényeztetve vagyok, és kimondott kezdeményező lett. Nyilván nem most alakult ki nála a szerelem érzése, csak a saját lelki dolgait mostanra tanulta meg kezelni.

Amiben 100%-ig egyetértek veled, hogy aki büszkeségre hivatkozik, meg, hogy nem ilyen típus, az valójában csak ledobja magáról a felelősséget. Valójában ha valaki nem képes kimutatni az érzelmeit a párja felé, az egy probléma, nem pedig egy sajátosság. A kedvencem tényleg az, aki a büszkeségre hivatkozva már szinte erényként tálalja, mindezt; na ezen már tényleg kiakad nálam a műszer.

Akárhogy is, egy csomó olyan pasi van, aki a saját problémái miatt nem képes/hajlandó ezt kimutatni, de szilánkokra törik a szíve, ha mondjuk a nő elhagyja, és akár évekig nem is tud ezeken az érzelmeken túllépni. Ellenben ez nem erény, hanem hiba, és meg kell tanulni változtatni rajta, nem pedig férfias tulajdonságokra hivatkozva a szőnyeg alá söpörni a problémát.

Ez így van kérdező. Egyet értek veled.

Most lehet itt mondani, hogy jajj ezért meg azért nem mutatja és mondja ki az illető, hogy szereti a másikat. De szerintem ha valaki szereti a párját akkor attól semmi sem fontosabb és semmi nem akadályozza meg abban, hogy megmutassa hogyan és mennyire szereti. Meg szerintem nem embere válogatja.. De ez az én véleményem.

5 éve vagyunk együtt. Nálunk minden rendben van és ezt le is kopogom. A párom már az elejétől, tehát a csóktól mondta, hogy szeret. Sokáig barátok voltunk, így alakult át szerelemmé. Jó persze azok a kapcsolatok többsége ami a szexre alapszik és azzal indul. Jó, hogy a felek nem nagyon mondják egymásnak, hogy szeretlek

van, aki alapvetően bizalmatlan. annyiszor átverték, hogy ha szeret is, óvatos.

barátom pl alapból nem egy romantikus alkat, és nem is mondogatja gyakran, h szeret, de ettől még érzem, mert érezteti. de nekem nem is hiányzik, h minden reggel azzal keltsen h szeretlek.

Van aki nem mondja pedig érzi

Van aki mondja de pedig nem érzi. Sajnos nálam utóbbi volt a jellemzőbb. A férfi mindent megígér míg a lyukig el nem ér :-D

#8as vagyok

még annyi, hogy sok pasi így működik:

"Székely házaspár ül a lócán....

Asszony: - Szeretsz-e még engem? Sosem mondod...!

Férj: - Egyszer megmondtam. Ha változás lesz, szólok!"

:P