Van itt olyan aki szerencsetlen volt parkapcsolati teren es most sikeres?

Nekem pont fordítva van.

31F

Én nagyon az voltam, egyszerűen én az a típus vagyok aki majdnem mindenkibe képes beleszeretni néhány beszélgetés után, sajnos ez van. Az adottságaim miatt nehezen ismerkedem ezért a társkeresőkön is kép nélkül ismerkedtem lányokkal mert én hiszek abban hogy a belső a legfontosabb és volt amikor lenyűgöztem a lányokat olyan szinten hogy a külsőm már nem érdekelte őket már az első találkozásunkkor azt mondták hogy aranyos vagyok és hogy nem érdekli hogyan nézek ki, ami szép és jó volt de sajnos az önbizalomhiányom miatt mindig elszúrtam a dolgokat és hiába próbáltam visszacsinálni esélyem nem volt.

Volt akivel személyesen ismerkedtem meg és ő sem a külsőmet nézte, egyszerűen odajött hozzám, beszélgettünk és szépen lassan alakultak a dolgok de sajnos valahol mindig elszúrtam mindent.

Legutóbbi barátnőm esetében őt nem kedveltem első látásra mert nem ismertem egy csoportba jártunk egy tanfolyamra é gyakorlaton pont együtt voltunk egész végig ahol kettesben lehettünk, és ki ismertük egymást olyan szinten hogy szerelem lett belőle és jártunk is amikor én nagyon nagyon boldog voltam de ugye a csaj egy tipikus party ribi én meg majdnem az ellenkezője én maximum a kisebb kocsmában ülő, sörözős haverokkal beszélgetős fajta vagyok, meg a házibulik azok ahová inkább elmegyek, így nem passzoltunk össze mert a csaj minden hétvégén ment discoba és ott összejött nem egy sráccal akik miatt dobott engem ami nagyon szíven vágott mert a rózsaszín köd előttem volt de amikor felébredtem ebből az álomból és megláttam a valóságot és a csaj már visszakönyörögte magát nemet mondtam és elküldtem a fenébe. Mert azt sem akartam hogy a fél város rajtam röhögjön hogy hagyom ahogy a csajom minden hétvégén lefekszik valakikkel akik többnyire idegenek engem meg egyszerű hétköznapokra használ.

A mostani barátnőmet a neten ismertem meg, egy társkereső oldalon. Picit messze lakik de nem vészes a távolság köztünk, először láttam már élőben de véletlen rábukkantam a társkereső oldalon és írtam neki hogy szívesen megismerném és ő is visszaírt hogy miért is ne.

Én őszintén elmeséltem neki hogy milyenek az adottságaim és hogy lehet külsőre nem fogok neki tetszeni de kértem hogy legalább adjon esélyt arra hogy megismerhessem őt és ő is engem, ő kapásból azt a választ írta hogy a külső nem árul el mindent mert ő is pont olyanokba csalódott akik külsőre jók voltak de belül nyersek és nem érdekelte hogy nézek ki és hogy ő sokkal szebb mint én ismerkedjünk meg és meglátjuk. Persze először csak baráti találkozások voltak mert mivel senki volt már egy kiszemeltje így csak barátkoztunk, de abba is csalódott elég nagyon de már jó barátok voltunk és velem beszélt meg majdnem mindent mint ha a legjobb barátnője lettem volna. És bármennyire is hihetetlen fellángolt bennünk a szerelem tüze és annyira összemelegedtünk amikor vígasztaltam hogy megtörtént az első csók és bevallotta hogy szerelmes lett belém és én is nagyon beleszerettem egy romantikus ölelés és csók után, persze előtte is picit éreztem iránta valamit szóval hazudnék ha azt mondanám hogy eddig nem voltam belé szerelmes de akkor lettem igazán az. És már 1 éve járunk, nagyon szép csinos barátnőm van sokan irigykednek rám és a barátnői is hogy egy ilyen jólelkű párt talált magának ez az első komoly kapcsolatunk mindkettőnknek pedig 20 évesek vagyunk és hihetetlen boldogok.

Nagyon sikeresnek érzem magam mert igaz hogy valamilyen szinten a külsőt néztem de a kisugárzása volt inkább az ami megfogott engem nála, és ő is nagyon megkedvelt engem. Szerelmesek vagyunk, boldogok, és nagyon sokat találkozunk a távolság miatt. Éppen hétfőn amikor végeztem a munkába akkor a párom nem ment be az egyetemre és meglepetésként elém jött és a portán várakozott rám. Nagyon megörültem neki mert nem beszéltük meg a találkozót, nagy meglepi volt ez számomra, és eltöltöttünk egy romantikus délutánt kettesbe.

Egyszerűen sikeresnek érzem magam de a legfontosabb hogy lett önbizalmam és megszűnt az a félelelm amikor ha meglátok egy szép lányt/nőt akkor zavarba jöjjek, egyből látszik is hogy jobban állnak hozzám pedig nem akarom megcsalni a páromat meg én hűséges is vagyok de észrevettem hogy jobban kijövök más lányokkal is persze nincs semmi tervem tehát nem fogom megcsalni a barátnőmet mert bele is halnék ha elveszíteném főleg egy ilyen lépés miatt.

Én 19 évesen kezdtem, 5 éven keresztül csalódtam folyamatosan...

4 hónap, 10 hónap, 1 hónap, másfél hónap, 3 hét. Ezek voltak a kapcsolataim. És volt hogy 3 évig egyáltalán nem volt senkim, mert 1 randinál tovább nem jutottunk senkivel.

Aztán 24 évesen megismertem életem szerelmét.:)egy internetes társkeresőn. Csak fél évet voltam regisztrálva. Már nem is számítottam rá...

3,5 éve vagyunk együtt. 2 éve házasok.:)

27/N

Első vagyok:

Mivel nagyon otthonülő típus vagyok, csak 23 évesen kezdtem ipari mértékben csajozni, azt is csak neten. Egy évig kinlódtam és vesződtem, de aztán rámenősebbre vettem a figurát, aki elutasított vagy csak kétséget hagyott, azt máris mellőztem, és kerestem tovább, így nem tartottak fel feleslegesen. Meg is lett az eredménye, még azon a héten (ekkor már 24 évesen) lett egy csinos barátnőm, majd miután annak vége lett gyorsan egy újabb, és azután is még egy. 3 évig ilyen nyerő szériám volt, aztán 2009 novemberében vége lett a legutóbbinak, és azóta semmi. 1-2 randi ha összejön évente, az is pszichopatákkal, képen szép, valóságban kevésbé szépekkel, stb.