Szerintetek van még értelme?

Nos a helyzet az, hogy kb. 2 hónapja szakítottam a volt barátommal. 1 évet és 1 hónapot jártunk. Eleinte nem akartam vele járni, nem tudom, de nem foglalkoztam vele. Az után elkezdtünk beszélgetni, egyre többet, hivogatott, egyszer-kétszer visszautasítottam, hogy nem szeretnék kapcsolatot, de mivel sokat beszélgettünk, meg minden, valahogy mégis megpróbáltam vele mert szimpatikusnak tűnt. Lassan beleszerettem, azt hittem tényleg ő az igazi, hisz odavoltam érte, nagyon megszerettem, férfit láttam benne. De kb. egy fél év után észrevettem, hogy nagyon féltékeny, évfolyamtársaimmal ha beszéltem (fiúkkal) akkor mindig megszólt, vagy mindig a munkahelyére kellett elmenjek hozzá, hogy lásson s egy ideig mentem is, meg próbáltam alkalmazkodni nem szóltam semmit. El kezdett kisajátítani, amúgysem jártam sehova, de ha nem csak vele foglalkoztam kiakadt. Kiakadt, hogy ha vele vagyok ne beszéljek másokkal, hanem vele foglalkozzak. Pedig vele foglalkoztam, de nem tudom, nem volt neki elég. Pár hónapon keresztül ez volt, s tűrtem, mert majd változik ez gondoltam, de csak rosszabbodott. Már nem volt olyan mint az elején. Ha hozzám jött haza, akkor ha nem vártam, vagy nem mentem elé a buszhoz megszólt, ha egyes családtagjaim hívtak telefonon mikor nála voltam, akkor is rámszólt, hogy tegyem le. Elég sokat gondolkodtam, meg ettem magam ezen, hisz szerettem őt, de megváltozott, leláncolt, pedig nem jártam másokkal el, de neki ez is sok volt, hogy néha otthon szerettem volna aludni s nem nála. Néha szükségem volt egyedüllétre, mert nem hagyott időt hogy hiányozzon, mert egész nap csak SMS-eket küldött, s ha nem írtam vissza (mert órán voltam) leszólt, hogy miért nem válaszolok, de mindig ez volt. Ezt megelégeltem, s bár hosszabb vívódás után szakitanom kellett vele. Ő volt a második párom, de nem bírtam, hogy lekötött ennyire, hogy nem tudtam vele menni komolyabb társaságba mert ő más személyiség, bulizósabb, úgymond kevésbé kulturált. Nos amióta szakítottunk, azóta mind próbálkozik, meg kérlel, hogy béküljünk ki, hogy ő megváltozik, rájött min csúszott el, és tudna javítani stb. De valahogy nem tudok már bízni benne, hisz nem egyszer szakítottunk már (rövid időre) az év alatt. Szerintetek változna? Igazából nem tudok hinni ebben. Próbálnám elfelejteni, tovább lépni, ismerkedni s élni az életem, de mindig ír. Én speciel nem hinném, hogy működne, s szerintetek ?