Mit tennétek a helyemben?

Tudom, regényszerűség, de kérlek segítsetek látni, mert most csak nézni tudok..

Nos kezdem magával a háttérrel. Ez a szőke lány kb. 2 éve költözött a faluba (elváltak a szülei, egyke, most ő 14, én pedig 16 vagyok) , s csak pár hónapja vetettem rá szemet, 1 kisebb tábor alkalmával. Ekkor neki már volt egy 6 hónapos kapcsolata. Első nap este átmentem egy ( akkor még barátnak tartott) cimborával hozzájuk( ő egy baratnőjével volt ott), és beszélgetni kezdtünk. A lány avval szórakoztatta magát, hogy vizet önt a nyakamba, s én (addig ültünk) hátra fektettem. Úgy feküdtünk 10 percig, a többiek kimentek, s csókolózásba torkollot a dolog. Másnap semmi, harmadnap 1 csók csattant el. Teltek, multak a napok, s evvel eggyüt egyre többet gondoltam rá :). Egyik este 1 kisebb kinti medencénél szórakoztunk pár haverral, s jött ő is. Nagynehezen megcsókoltam, s a közeliben tartózkodtam (amolyan dominancia szerüség). Erre a többiek lepapucsoztak stb.. Egy barátom üres lakásán találkoztunk újra (még aznap este), és 1 órán keresztül csókolóztunk (más nem volt). Átment az anyjához (a szomszedban laknak), s anyja kérdőre vonta, mivel látta az en cipőmet a lány cipője mellet. Nem tudom milyen mértékben monda el az ottan történteket, de szomorúan jött vissza. Nem mondott semmit, szemet sem vetett rám (később megtudtam, hogy az anyja megtiltott neki bizonyos dolgokat, melyeket a lány nem adott a tudatomra, mondván hogy az az ő anyja és az ő dolga). Telnek ismét a napok, s eggyik este, mikor már mindenki elment, leültünk mink ketten, s feltettem neki ezt a kérdést: Mik vagyunk mink? Az ő válasza az volt hogy CSAK barátok. Onnentről kezdve én nem értettem semmit... S evvel a mondattal elmaradt minden, a fogdosás, csók, stb.. Avval a bizonyos "cimborámmal" kezdett el komálni, én háttérbe szorúltam, s én erre féltékeny lettem. Megbeszéltük pár haverral, hogy lemegyünk hétvégén bulizni, s az eggyik haver elmondta a "cimborának", aki hivta a lányt is... Mivel a haverom apja vitt minket ( aki a lány anyjával van eggyüt :) ), így a lány anyja is jött.. A kocsiban olyan megjegyzést tett odafelé a cimborához, hogy vigyázzon a lányára. Ettöl én kibuktam, de nem adtam a tudatukra. Jövünk hazafelé, s utközben ismét jött 1 másik megjegyzés; várunk vissza. Ekkor már utáltam mindent... Letíltottam a lányt facebookon, elegem volt belölle, hogy állandóan csalódok benne.. kb. 1 hónapja feloldottam, s rámirt (az elmult hónapban az elfelejtésével törődtem, elnyomni a bennem élő hatalmas szerelmet..). Flegma voltam vele, látszólag "bántottam". Megkérdezte, hogy hogyan jutottunk el idáig. Én felhoztam a saját gondolatomat, hogy féltékeny voltam. Ő semmit sem tudott felhozni a maga részéről. Végül bennem a "szív" győzött az ész felett, s megkérdeztem tölle, hogy folytatná-e ha megcsókolnám. Válasza "nem tudom, biztos.". Bennem feltörtek az érzések, s vártam a másnapot, hogy megcsókoljam, s kezdjünk üres lappal.. Találkoztunk, társaság vett minket körűl, s kezdeményeztem, de elutasítás lett a vége. Kérdeztem is, hogy mi van, s mondta, hogy meggondolta magát, rájött hogy mit is akar valójában. Így abba is maradt.. Mostmár köszönni sem szoktunk, bár bennem még mindig ég a vágy, a gondolat. Mostanra már nem igazán él bennem az a "szerelem", ami akkor, s félek, ha újra megpróbálnám, újra a szokásos lenne. Én szeretném még most is őt... Csak nem értem hogy hol a hiba, mivel ő nem szándékozik elmondani. Tik mit tennétek a helyemben? Harcoljak még érte? Köszönöm a válaszokat. :)