Lányok, megfordult már a fejetekben, hogy ha lesz gyereketek, akkor azt egyedül is felnevelhetitek? Mindenképpen együtt kell hozzá élni egy férjjel/élettárssal? Ha nem találjátok a szerelmet, akkor is bevállaljátok?

Sajnos benne van a pakliban, hogy már megvan a gyerek, tényleg úgy tervezünk, hogy életünk végégig egy család leszünk és segítjük egymást, és jön a kapuzárási pánik pl., ami a férfiaknál remek kifogásként szolgál, és ott maradok egyedül a gyerekkel, gyerekekkel.

Ez az egyik legnagyobb félelmem, de csak reménykedni tudok, hogy nem így lesz, és törekszem arra, hogy rendezett családi életem legyen, próbálok bízni a férfiban, akit választottam.

meg

és meg tudnám oldani egyedül is

de

jobban szeretném ha a gyermek apja is velem élne és felvállalná a részét a gyereknevelésből és háztartásból és mindenből ami ezzel jár

Anyukám egyedül nevelt fel, úgy, hogy a városban, ahol laktunk egy árva rokona nem volt, hogy segítsen neki. Fater, akivel soha nem laktak együtt, néha beesett egy-két órára és annyi. Szóval nem volt egy sétagalopp.

Valószínűleg ezért nem ugrálok se a párkeresésért, se a gyerekvállalásért. Ha van találok olyan pasast, akivel összeillünk és akivel fel tudunk nevelni összesen 2 db gyereket, az remek. Viszont rendes családi háttér nélkül nem vállalnék gyereket.

25/N