Egy nagyon boldogan eltöltött közös hétvége után lehet, hogy szakítani akar a barátnőm? Lent részletesen.

#6: maximálisan egyetértek. Rendes, érett embereknél ez így megy. Ha valami bánt, elmondom. Ha valami zavarja őt, elmondja. A konfliktusok legtöbbje átvészelhető vagy elkerülhető lenne, ha az emberek képesek lennének megbeszélni a problémáikat. Az meglehetősen nagy féregség, amikor valaki inkább megjátssza magát, majd egy pillanatban meg szemét módon visszavág minden sérelemért.

Nekem is volt dolgom ilyen nővel. Marhára fájt, amikor lelépett, de utólag nem bánom. Aki nem képes egy párkapcsolatban őszintének lenni, az jobb is, ha távozik.

Mellesleg azt is megsúgom, hogy a szerelem nem szokott egyik óráról a másikra elmúlni. Meglehet, hogy már rég le akart lépni, csak érdekből eddig inkább még melletted maradt.

Vagy egyszerűen tényleg ilyen HP, hogy csak úgy képes volt lelépni.

#7: sajnos ez is elképzelhető.

"Egy kapcsolatban tényleg ekkora szerepet játszik a munkahely?" Nem. Persze, az olyan anyagias ribiknél, akik csak a pénzedet akarják leszívni, ott igen. De egy komoly kapcsolat ezért nem fog tönkremenni.

Persze, ha valaki egy lusta naplopó, akinek évek óta nincs munkája, és még a kisujját se mozdítja azért, hogy legyen, ott érthető, hogy nem akar egy olyannal járni, akit talán majd neki kell eltartani. Érthető, hogy sajnos a mai világban fontos a pénz. De az nem érthető, hogy azért, mert épp pillanatnyilag nincs állásod, hogy ezért eldobjon egy kapcsolatot. Nem a kommunizmusban élünk, ahol elvégezte valaki az iskolát, és egyből elé toltak egy állást, ahol nyugdíjig dolgozhatott. Most sajnos az élet velejárója, hogy az ember rövidebb-hosszabb időre állás nélkül maradhat. Ezt minden értelmes ember fel tudja fogni. Mellesleg gondolom, nem kedden veszítetted el a munkádat. Akkor meg miért csak most zavarná? Vagy ennyi nála a reakcióidő?

Egy tök normális csajnál is teljesen le tudja magát írni azzal egy férfi, ha munkahelyének elvesztése után gyenge emberként kezd viselkedni (sajnáltatja magát, érzelmi kitörései lesznek, ilyenkor minősítetlen stílust enged meg magának a csajjal szemben, utána meg azzal akar védekezni, hogy a körülmények a hibásak, nem pedig ő).

Egy erős férfi, ilyen esetben nem sajnáltatná magát, hanem szintje alatti munkát is vállalna addig, amíg szintjéhez illőt nem talál.

Nő létemre utálom én is az ilyen nőtársaimat. Hisztis liba, aki képtelen őszinte lenni, hanem helyette megfutamodik. Szerintem biztos nem szerelmes az ilyen, nem tudom elképzelni.

Jobbat érdemelsz sokkal!

(6-os vagyok) Akkor még van rá remény, hogy később nem lesz ilyen. Lehet azzal magyarázni a dolgot, hogy még nincs tapasztalata a kapcsolatok működését tekintve, és nem gondolt bele abba, hogy neked milyen lehet ez a helyzet. Ha egyébként értelmes lány, talán érdemes lehet megosztani vele a te nézőpontodat.

Valahogy fel kéne nyitni a szemét, hogy egy normális kapcsolatban igenis meg kell beszélni a dolgokat. Ez veszélyes terület, de néhány ötlet:

-elmondhatnád neki szemtől szemben

-linkelhetnél neki erről szóló cikkeket

-megmutathatnád ezt a kérdést és a rá érkezett válaszokat

2. vagyok, és nem igazán értettétek meg, amit írtam.

A rózsaszín pont arról szól, hogy NEM VESZEM ÉSZRE a másik hibáit, tehát nincs mit megbeszélni, jelezni.

Ha elmúlik a rózsaszín köd, akkor egyszerűen nem vonz, sőt idegesít a személyisége, a hanghordozása, a gesztusai. Ezen mit lehetne megbeszélni? Hogy drágám, légyszi változz meg teljesen, változtasd el a hangodat, használj másfajta gesztusrendszert, és lehetőleg a személyiségedet is változtasd meg? Ez így elég hülyeség lenne. Van, amikor tényleg kiderül az idők során, hogy nem illünk össze, és akkor kár erőltetni.

Más a helyzet, természetesen, ha olyan tényezőkről van szó, hogy zavar egy-két dolog a másik viselkedésében, de összességében a személyisége vonz, jól érzem magam a társaságában. Akkor van mit megbeszélni, van miért küzdeni. Abból lehet tartósan, hosszú távon jó kapcsolatot kialakítani (nekem is volt már többéves kapcsolatom is). De amikor már tényleg irritál a másik, akkor mit beszéljünk meg? Amikor már kiábrándultam belőle?

Az nem úgy működik, hogy két random embert egymás mellé helyezünk, és akkor működőképes kapcsolat lesz belőle. Nem! Vannak összeillő, és nem összeillő emberek, és azt csak az együtt eltöltött idő mutatja meg, hogy az adott partnerrel működhet-e hosszú távon, vagy sem. Persze idővel, több kapcsolat után az emberek már megtanulnak előzetesen szelektálni, van annyi önismeretük, hogy csak olyannal jönnek össze, akiről jó eséllyel feltételezik, hogy összeillenek. De amíg ez hiányzik, addig csak próbálkozások vannak, és senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy olyasvalakivel legyen, akivel nem illenek össze. Én sajnos sokszor éltem át huszonéves koromban, hogy pár hónap után, amikor felszállt a rózsaszín köd, már egyszerűen nem tudtam vonzódni a partneremhez. Mit kellett volna tennem? Áltatni, hogy majd helyrejön? Volt, hogy megpróbáltam (első hosszabb kapcsolatomban). Ráhúztunk még egy évet, ami mindkettőnk számára kínlódás volt. A végén már ő is belátta, hogy kár volt erőltetni. Utána talált egy lányt, akivel sokkal, de tényleg sokkal jobban összeillettek, el is vette feleségül. Szerintem azóta már hálás nekem, hogy nem hitegettem...