Paranoiás vagyok, vagy tényleg félnem kéne? :'D

Sok a közös lány barát, a legtöbb exével jóban is van...Nem zavar, mert megbízok benne, de annyit csalódtam mostanság a szeretteimben, és anyukámat meg nénikémet is annyiszor vágták már át a férfiak, hogy mindig attól félek, hogy félre lép(főleg, hogy úgy jöttünk össze, hogy megcsalta velem az ex barátnőjét...ezért még az is ott van a fejemben, hogy ezt velem is megteheti...) Azt mondja szeret, amit én el is hiszek, mert érzem... (főleg, hogy történtek dolgok, ami után csak arra tudok jutni, hogy tényleg szeret engem...) Barátnőm is mindig nyugtat, hogy szeret... az elején még neki depizett, hogy hogyan dobja a barátnőjét, hogy velem tudjon lenni. Ha összefutok az iskolatársaival/haverjaival, akkor mindig mondják, hogy folyton rólam beszél...Ez nem is gond, sőt imádom, hogy fiú létére ennyire ragaszkodó tipus, de akármennyire szeretem bennem van a félelem...