Létezik, hogy valaki csak azért érzi azt, hogy szerelmes, mert előtte nagyon szeretethiányos volt, és végre kapott valakitől valami törődést?

Csak egy tézis, amire már rég kíváncsi vagyok.

Szóval van egy illető, akinek rég nincs senkije, és egyedül érzi magát. Egyszer mondjuk egy buliban összekeveredik valakivel -akit mondjuk rég ismer, de nem tekint rá potenciális jelöltként-, akivel egy jót beszélgetnek és mondjuk smárolnak, vagy csak kap egy erős ölelést, vagy egy kis simogatást, vagy csak valami kedves szót, vagy nemtom ilyesmit, és utána csak arra az illetőre tud gondolni. Akkor ez most azért van, mert ennyitől beleszeretett, vagy csak annyira szeretethiányos volt, hogy maga az a bizonyos gesztus az, ami elindította a vonzást, és igazából nem is az embernek szól, hanem a cselekedetének. Értitek? Csak érdekel a véleményetek.