Megéri megtartani ezt a kapcsolatot? 20F, de főként lányok véleményére lennék kíváncsi.

Főként a lányok véleményére lennék kíváncsi, mert a fiúkét nagy részbe sejtem, hogy mi lenne.

Megéri csak azért megtartani egy kapcsolatot, mert néhány igen nemes tulajdonsága vannak a barátnőmnek.

Ezek a barátnőm tulajdonságai:szép, őszinte, nem titkolózó, nem kétszínű, nem pénzmániás(nem érdekli, hogy mennyi pénze van a partnernek), nem munkamániás(ez inkább rám vagy rám lesz jellemző azt hiszem), nem szórja a pénzt, nem plázacica, titoktartó, nem tisztaságmániás de a rendet szereti, elegáns ruhában de nem méregdrága ruhákat hord, nem csinál balhét, ha nem tudunk minden héten találkozni, nem féltékenykedő, és nem zavarja ha alkalmanként haverhoz megyek át amikor pl vele is lehetnék, valamint az is pozitív tulajdonsága, mivel ez nem valami általános szerintem, hogy érdekli z ezotéria, ami engem is(nem szeretnék olyas valakivel lenni aki ki nem állhatja), emellett hasonló az elképzelésünk, hogy hogyan szeretnénk a taníttatni a saját gyerekünket(távoli kép, de külön-külön feltételezve mit terveznénk), nem akar korlátozni a saját elképzelt karrierem megvalósításában, nem alkoholizál, nem dohányzik, és egyéb káros szenvedélyt sem folytat.

Ezek elég sok pozitív tulajdonságok, és ez alapján azt mondanám, hogy tökéletes kapcsolat.

ÉS pont ezért vagyok dilemmában, és hatalmas belső vívódásban, mert ezzel szembe túl sok olyan negatív tulajdonsága van ami eléggé zavar, csak épp az a problémám hogy nem tudom mennyire.

A legnagyobb baj, hogy ő 100% ban humán, én meg 90% ban reálos beállítású vagyok, ami engem érdekel az őt nem, ami meg őt az pedig engem nem. Így túl sok közös témánk nincs is, de igazából mind a ketten csöndesen jól elvan ember vagyunk, egyikőnk sem egy szószátyár.

Ami engem nagyon zavar, hogy neki nincsen semmi életcélja, nem akar semmit az élettől, soha nem tervez előre, de a jelenbe sem igazán tudja, hogy mit akar, nem akar semmit, ezzel ellentétben, én mindig előre tervezek, sőt talán az a baj, hogy én meg kb a jövőben élek főként, távlatokba látok, de a jelenbe is szeretnék többé-kevésbé élni.

A másik hatalmas ellentét forrás, hogy őt minden középkori dolog érdekel, leragadt kb a 15.sz-ban, de semmi ami mai, mindent régimódian képzel el, és nem érdekli semmi ami modern, kimondottan nem szereti, ezzel ellentétben, én meg a 22.sz-ban élek, engem a modern technika, a modern világ érdekel, sőt inkább a futurikus.

Zavar, hogy 23 éves létére, annyira nem ért a reálos dolgokhoz, hogy nem tud 2 számot írásban összeszorozni, nem érdekli semmi technika minden műszaki dologból kb jó neki a legolcsóbb legócskább, én meg pont az ellenkezője.

Én pl nagyon utáltam a törit, ő pedig annyira töris beállítású, hogy kb másról sem tud beszélni, minden a történelemhez lyukad ki.

Zavar, hogy én annyi sok minden közös programot képzeltem el a jövőbeli partneremmel, de még csak az alap dolgokat sem lehet vele csinálni. Pl nem tud biciklizni(ez nem lenne baj, de nem érdekli és nem is akarná megtanulni)-pedig én szívesen tekernék, nem tud úszni(hasonlóan esze ágába sincs megtanulni) pedig én imádok úszni, az ég adta világon semmilyen társasjátékra nem képes, vagy nem tud vagy nem akar, vagy csak nem érdekli, de még amőbázni, torpedózni, akármilyen kártyajátékot sem lehet vele játszani, mert szó szerint szarik minden szabályra és úgy tesz mintha annyira retardált lenne, hogy pl(csak 1 pl a végtelen agyamat eldobom hülyeségei közül) képtelen felfogni hogy ha 3ad dob, akkor 3-at kell lépni és nem 1-et vagy 6-ot, vagy annyit amennyit éppen a keze elmozdul.

Én mindig is szerettem túrázni, ő nincsen ellene, de annyira pocsék fizikuma van(soha nem sportolt-utál mindent ami kifárasztja, vagy megizzasztja, még 1 füzet helyett is csak pár lappal jár iskolába mert az könnyebb-), hogy kb képtelenség vele akármilyen túrát szervezni, mert semmit sem bír szusszal, pedig én szeretek túrázni, mozogni(nem vagyok egy sportman, de amit ő csinál az már azért tényleg túlzás)

Nyáron ha már egyszerűen hiába mentünk el közösen valahova, egyszerűen egész nap mást sem csinált, mint a semmit, mert ilyen melegbe nem lehet semmit csinálni, és csak átaludta az egész napot, és csak 5-6 után volt hajlandó kimozdulni.

Az is zavar, hogy tériszonyos, mert én pl nem vagyok az, sokat vagyok magasban, mivel anyu munkájában sokszor segítek ott pedig már megszoktam a magasságot, és szeretem a magasságot, nagyon szeretem a repülőket, kilátókat, magas strandi csúszdát, stb, de vele semmit nem lehet csinálni, mert nem, ő tériszonyos.

Zavar, hogy túl negatívan látja a világot, összeesküvés elméletek tucatjai zúdítja mindig rám, amik lehet igazak, lehet túlzás, de akkor sem lehet úgy élni, hogy egyszerűen azt magyarázod be, hogy kb már nincs is értelme élni, úgy sem mehetünk semmire, ha nem vagyunk befolyásos zsidók, cigányok, vagy politikusok(kicsit sem rasszista).

Ami pedig még zavar, hogy kicsit előre gondolva, és pl nagyon szeretem a gyerekeket, és arról is megvan az elképzelésem, hogy hogyan szeretném közösen nevelni majd ha lesz sajátom, ez az elképzelés hasonlít az övéhez, csak éppen ő utoája a gyerekeket, és tudja, hogy őt rosszul nevelték, és nem is akarná nevelni a sajátját, csinálja majd az a párja, és azt se tudja, hogy akar-e egyáltalán gyereket.(Pl az is zavar, hogy mindig úgy beszél mintha nem is lennék, és feltételes módon beszél saját magáról, semmi olyan utalás, hogy amiről éppen beszél az jelenleg a mi közös jövőnk lenne).

Ja és természetesen nem tud mosni se, főzni se(fél minden késtől, és minden folyadéktól ami forrásba van -a tésztát is úgy próbálja megfőzni, hogy beleteszi a hideg vízbe és azzal együtt forralja föl-), és még vannak negatív tulajdonságai, szokásai(pl: fél a kicsit nagyobb labdáktól-legtöbb labdajáték kilőve-, és annyira nem ért a számítógépekhez, hogy nem viccelek szó szerint nem tudja, hogy mi az a ctrl+c és ctrl+v, hiába mutattam, meg durcázott hogy hagyjam ilyenekkel békén ő ezt nem érti és nem is akarja.), de éppen eleget írtam már le.

Én alapjába véve vidám jó kedélyű ember vagyok, de már attól tartok, hogy ha vele maradnék, akkor el fogok fásulni.

Mindig is hajlandó voltam a változásra, szívesen tanulnék meg bármit ha mondjuk a partneremnek lennének olyan hobbijai, amihez én nem annyira értek, én alapjáratba véve a megszokott dolgokat szeretem, de mégis hajlandó vagyok a változásra, szeretek mindig mindenhol és mindenkinek megfelelni, és a partneremmel szeretnék sok mindent kipróbálni, de látom , hogy vele kb mindent amit elképzeltem mint boldog vidám kapcsolat, és család, felejthetem el, mert őt nemes egyszerűséggel nem érdekli.

Isten igazából ezek után gondolhatjátok, hogy szerelmesnek erős túlzás hogy az lennék, inkább csak simán szeretem, mert alapjába véve egy rendes ember, csak semmi komoly dologról ne akarjak vele beszélni, vagy csinálni, mert nagyon könnyen vagy felhúzom magam miatta, vagy ő vágja be a durcát, vagy ingerülten kierőszakolja a másikból amit ő akar(bárcsak akarna valamit), általában inkább amit nem akar.

Ami kiegészíti az egészet hogy én 20 éves fiú (bak|8% kolerikus,12%melankónikus,20%szangvinikus,60%flegmatikus) vagyok ő pedig egy 23 éves lány(halak|60%kolerikus,25%flegmatikus,7%melankónikus,8%szangvinikus), de agyilag és megtálisan messze van a 18-tól is, amennyeinek kinéz.

Interneten ismerkedtünk meg, nekem ő az első barátnőm, és nem vagyok olyan aki könnyen fölad bármit(vele erősen ellentétben, bár ebben az esetbe ő is ilyen, az élet többi területén egyáltalán nem kitartó).

Az a probléma, hogy én egy elég jó iskolákban tanultam, és mindig rendes emberek vettek körül, és ahhoz is szoktam hozzá, hogy kb mindenki ilyen, erre megismerkedek valakivel, aki szakmunkásban tanult, és ott is sosem volt semmilyen barátnője, barátja, senkije akitől bármilyen segítséget kérhetne, mindig 2-3-as tanuló volt, és sosem szerették az osztálytársai/tanárai, bukott is, felmentették általános óta matekból, és csak estin tudott érettségit csinálni. Ezzel szemben én mindig 4-5-ös voltam, kivételesen jó és összetartó osztályokat jártam meg, nagyon sok barátom van, olyan helyről jövök ahol a "tudás hatalom", és nem és mindenkinek nagy tervei van, és érett gondolkodással látják a világot, végigküzdöttem azokat a tárgyakat amit nem szerettem, és végül 4-5-ösre érettségiztem. ÉS csak most döbbentem rá, hogy mennyire egy karanténból jöttem, és a mai fiatalok döntő része egyáltalán nem ilyen. Éppen ezért most már rájöttem, hogy azok a pozitív tulajdonságai ami neki van, azok manapság elég ritka, és meg kell becsülni, mert nehogy aztán még rosszabbul járjak, ellenben azt is tudom, hogy vele soha nem leszek olyan boldog mint szeretnék, és a párommal elképzelt közös boldog jövő elképzeléseim is kb soha nem fog megvalósulni, ha vele maradok.

Igazából jól esett kicsit kipanaszkodni magam, de érdekelne, a véleményetek, hogy megéri-e szerintetek megtartani ezt a kapcsolatot?

Én személy szerint nem akarom majd megmenteni a kapcsolatot, ha ő akarna szakítani, de nem is fogok rásegíteni, egyszerűen a sorsra bízom(eddig mindig segített döntésekben), és majd az élet eldönti minek kell történnie, ettől függetlenül állandó dilemmába vagyok, anyu akárhogy is döntök mellettem van, de senki nem tud semmi irányadó tanácsot adni(igaz, ez eléggé csak rám tartozik, de így névtelenül nyugodtan megkérdezek másokat)